Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
62 Bárdi Nándor mi életért érzett felelősségéről szóló nyilatkozatát Domokos Géza a romániai magyar irodalmi élet nevében elutasította.66 A hetvenes években Bálint Tibor és Sütő András magyarországi sikerei és az utóbbi irodalmi kultuszának kialakulása az egész romániai magyar szellemi életet Magyarország felé orientálta. A román pártvezetéshez intézett, majd nyílt levelekben való tiltakozások a magyarországi pártvezetőkkel folytatott beszámolókkal és segitségkérésekkel folytatódtak, amelyben a népi ellenzék közvetített Aczél György, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás felé. így a Sütő András, Gáli Ernő, Domokos Géza képviselte elit a hetvenes évek közepétől integrálódott a magyar külpolitika és kultúrpolitika viszonyaiba mint a romániai magyarság problémáinak képviselője. 5.5. A nyolcvanas évek disszidensei számára Szőcs Gézának, Molnár Gusztávnak, Tőkés Lászlónak, Cs. Gyímesi Évának az összmagyarságban való gondolkodása önmagától értetődő kiindulópont volt. Szélesebb körben Magyarország a nyolcvanas évek elejétől mint migrációs célpont, a zsákutcás romániai egzisztenciális és mobilitási helyzetből való menekülés bevett lehetőségeként jelent meg. A Limes vitáiban és az értelmiségi személyes beszélgetésekben is nyilvánvalóvá vált, hogy a Ceau§escu utáni korszakban a romániai magyarság revitalizációja csak magyarországi segítséggel lehetséges. Mind a népi vonalnak, mind a demokratikus ellenzék köreinek jó kapcsolatai voltak az erdélyi értelmiségi körökkel.67 Programjaikban is fontos helyen szerepelt a magyar kisebbségek kérdése. De ez egyben azzal is járt, hogy az előbbiekben említettek a magyarországi rendszerváltásban a határon túli magyarság kérdését felülértékelték. Amikor kiderült, hogy ennél fontosabbak mind a gazdasági, mind a belső magyarországi szubkulturális és pártérdekek, amelyekben elvárás a valahová való lecsatlakozás, akkor újra át kellett értékelni a Magyarországhoz való viszonyt. Ez a jelenség azonban már az 1989 utáni változásokhoz tartozik. A nyolcvanas évek második felében új viszonyítási pontként jelent meg a magyarmagyar viszonyban azoknak a tevékenysége, akik a határokon túlról jöttek át, és Magyarországon az otthon maradottak érdekében tevékenykedtek, vagy az adott regionális kultúra hagyományait próbálták továbbépíteni az anyaországban. Ide sorolom Diurnus véleményformáló publicisztikáját, az Erdélyi Magyar Hírügynökség tevékenységét, a Kiáltó Szó c. erdélyi szamizdat kiadvány megjelentetésének zsákutcáját,68 Molnár Gusztáv Limes folyóirat-vállalkozását, a Duna Televízió létrehozásának programideológiájának megvalósítását. Ez az új mediátori szerep, az érdekérvényesítő és reprezentációs szerepek megkettőződését hozta magával. Bár 1989 után a romániai magyar elit megteremtette a maga önálló kisebbségpolitikai képviseletét, de a repatriált erdélyi értelmiségi csoportok a budapesti magyarságpolitikát - a diskurzusirányítás és tematizálás révén - jelentősen befolyásolták. 66 ÉS 1968. május 18. Feldolgozására a Debreceni Irodalmi Napokon került sor 1990-ben. Ebből készített összefoglalót A romániai magyar irodalom 1970-1990 c. a Látó, 1991. 2., ill. 3. sz. Ebből lásd Ágoston Vilmos: A levágott kéz felelőssége. Látó, 1991. 3. sz. 347-356. p., 67 Dippold Péter-Balla Gyula: A szomszédos országok magyarságának ügye a magyarországi független (szamizdat) kiadványokban (1976-1986). Regio, 1991. 1. sz. 162-183. p.; Pintér M. Lajos: A Nagy Népi Huráltól a Magyar Demokrata Fórumig. A Kádár-rendszer népi-nemzeti ellenzéke. Kézirat, 2005, 154 p. 68 Balázs Sándor: Kiáltó Szó. Amit a cenzúra nem vett ki. Korunk, 1990. 1. sz. 9-21. p. Az Erdélyben megszerkesztett hét számból csak kettő jelent, s ez elsősorban a magyarországi kapcsolatok mulasztásának köszönhető - a szerző, mint magyarországi közvetítő szerzett tapasztalatokat ebben az ügyben.
