Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
58 Bárdi Nándor politikával. Ebben a helyzetben újra identifikálódott a magyar baloldali elit, hiszen le kellett számolnia azzal az illúziójával, hogy a nemzetiségi emancipációt a szocializmus automatikusan megoldja. Itt azonban nemcsak illúzió- és ideológiavesztésről van szó, hanem lojalitásvesztésről is. A romániai magyar kisebbség történetében ugyanis az 1944-1948 közötti időszak az, amikor az új magyar baloldali elit leginkább úgy érezhette, hogy saját országát építi. Az illegalisták és a következő, hatvanas-hetvenes éveket meghatározó csoport egyetemi-pályakezdő szocializációja esett erre az időszakra, és mind a korabeli forrásokból, mind a visszaemlékezésekből az rajzolódik ki, hogy a krízispontokon (1946, 1948, 1956, 1959) mind többen és a szocializmusnak mélyen elkötelezettek vesztik el a romániai szocialista rendszer iránti lojalitásukat. így alakul ki egy kettős szereprendszer (a magyarság érdekeinek képviselője - a romániai magyarságpolitika képviselője), amely a következő krízispontokon túl (1972-1973, 1984, 1986) már egyre kevésbé volt vállalható. (Az 1984-es pártkongresszus eljutott a magyarul beszélő románok kategória hivatalossá tételéig, azaz tagadta a romániai magyarság külön nemzeti entitását.)49 4.4. A hatvanas évek magyar kulturális elitjében már jóval kevesebb illúzió élt a szocializmus romániai építésével kapcsolatban. A rövid 1968-1972 közötti magyar intézményépítést engedélyező időszakot intenzíven kihasználták. Ezen belül a román szellemi élethez hasonlóan a magyar kulturális elit is hozzálátott a két világháború közti hagyományok folyamatosságának megteremtéséhez. De ez egyben a román-magyar kulturális örökség a korabelinél nagyobb különbségeit hozta elő. A kulcsszerepet játszó Kriterion Könyvkiadó holdudvarában meghatározó szellemi befolyással bírtak a harmincas évek meghatározó személyiségei: Mikó Imre, Venczel József, Szabó T. Attila. Ugyanez a szétfejlődés játszódott le a néphagyományok újraértelmezése terén is. A román népi kultúra műdalosításával (Megéneklünk Románia mozgalom) párhuzamosan a magyar népi hagyományok újra felfedezésére is sor került. Ebben a folklorizmus és a nemzetiségi közművelődési mozgalmak egymásra épültek. Ez egyben erősítette a magyar nemzeti identitást (a különállást).50 A romániai „kis kulturális forradalom” beköszönte után a magyar káder- és kulturális elit intézményvédelemre rendezkedett be. Az első tiltakozások és problémafelvetések a marxista-leninista nemzetiségpolitikai normákra, majd a Ceauçescu-beszédek citátumaira hivatkoztak. A hetvenes évek második felétől a nemzetközi és a SZER-adásokon keresztül a hazai nyilvánossághoz fordultak a tiltakozásokkal. A romániai saját közösség felé pedig a könyvkiadásban és a színházi életben a többségi román kultúra - a korabeli homegenizációs és antidemokratikus vonulattal szemben álló - progresszív hagyományainak megjelenítésére törekedett. A Kriterion Téka sorozatában egymás után jelentek meg Dimitrie Gusti, Mihail Kogalniceanu, Titu Maiorescu, Radulescu-Motru, Ion Slavic, Vasile Goldiç munkái.51 Ennek a hatvanas években komoly funkciókhoz jutott magyar kulturális elitnek a romániai magyarságpolitikai befolyása 1982-1984 között a Romániában megjelent magyarellenes munkákkal szembeni kritikájával, majd az 1986-os Erdély története magyarországi megjelentetése utáni kampánytól való elhatárolódással súlytalanná vált.52 49 Történelmi kényszerpályák... i. m. 401-403. p. 50 Néphagyományok új környezetben. Szerk. Biró Zoltán-Gagyi József-Péntek János. Bukarest, Kriterion, 1987. 51 A Téka sorozat szerkesztői: Benkő Samu, Horváth Andor, Szabó T. Attila. 52 Történelmi kényszerpályák... i. m. 411-418. p.
