Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
A romániai magyar elit generációs csoportjainak integrációs viszonyrendszere 49 A politikai transzilvanizmus azonban 1928-ra zsákutcába jutott: a többségi erdélyi román partner országos hatalomhoz jutva a román nemzetállam építését és nem a regionalizációt erősítette. Ezt követően már csak mint kulturális-irodalmi irányzatként működhetett tovább a magyarság körében. A transzilvanizmus belső társadalompolitika képéről aligha beszélhetünk. Ha ezt tennénk, akkor olyan sommás ítéletet kellene megfogalmazni, miszerint az osztálybékében élő archaikus társadalomban gondolkodtak. A különböző kisebbségi törvénytervezetek és autonómia tervek pedig alapvetően a kisebbség védelmében, a többségi társadalommal szemben írták le a saját társadalom szervezésének lehetőségét.22 A generációs csoporton belüli utak a harmincas években elágaztak. A politikai elitbe tartozók továbbra is a pozícióőrzést állították a középpontba, de nagyobb figyelmet fordítottak az ifjúsági mozgalmak integrálására és a politikai/sérelmi érvelés szakmai megalapozására.23 A kulturális életben a húszas évektől megindult annak átszervezése: Erdélyi Szépműves Céh, Erdélyi Helikon, az Ellenzék c. napilap orinetációja, színpártolás és a magyar színtársulatok átalakítása. Ezzel párhuzamosan megteremtettek egy olyan közösségi ideológiai burkot, amely nemzeti alapon szervezett zárt társadalomban és a szociális ellentétek kikapcsolásában gondolkodott. A húszas évek második felének magyar középiskolásai - a harmincas évek egyetemistái már ebben a jövőképben szocializálódtak.24 3.2........A „kisebbségi ember”, a „kisebbségi etika”, a „kisebbségi társadalom” konstrukcióját megalkotó második generációs csoport szocializációs hátteréről már szóltam (2.2.). A saját társadalom szervezésre a nemzeti összezárkózás célja a legjellemzőbb, és ezen keresztül gondolják el a társadalmi és a gazdasági modernizációt. Ha nem is a generáció - mert tanulmányait még 1918 előtt végezte -, de a harmincas évek szellemiségét fejezte ki Sulyok István kisebbségi társadalomra vonatkozó definiciókísérlete: a nemzeti kisebbség olyan társadalmi csoportosulás, mely tagjainak egyéniségét egészen felöleli. Tagjai köznapi értelemben véve a legszorosabb társadalmi közösségekben élnek. Ez a közösség termeli ki számukra a társadalmi értékeket: ebben él és fejlődik nyelvük, kultúrájuk, ebben alakulnak ki szokásaik, világnézetük és életelemük... Ezeknek a közösségeknek azonban egyik legnevezetesebb ismertető jelük az, hogy gondoskodni igyekeznek tagjaik minden igényéről... nemzeti kisebbségeket, vagy helyesebben kisebbségi nemzeteket a nemzeti dogma megfosztja attól, hogy közjogi formában az állami főhatalomnak bármilyen kicsiny részét a maguk nemzeti céljainak szolgálatába állíthassák, nemzeti igényeik kielégítésére többé-kevésbé szabadon áll a tisztán társadalmi szervezkedés eléggé tág, hatalmi intézkedésekkel tartósan alig szűkíthető területe."25 22 Zahorán Csaba: Az erdélyi autonómia tervek fogalmi összehasonlrtó elemzése. Kézirat, 15 p. 23 Itt elsősorban Sulyok István és a Juventus fordítóiroda tevékenységét kell kiemelni. Ebből a körből született meg az 1931-es Sulyok István-Fritz László szerkesztette Erdélyi magyar évkönyv. Az OMP-n belül Jakabffy Elemér volt mind a kisebbségi adatgyűjtés, mind az ifjúsági tagozati munka erősítésének legambiciózusabb képviselője. 24 Erről a közegről legrészletesebben és a legtöbbet Cseke Péter írt az Erdélyi Fiatalok c. lappal és annak szerkesztőjével foglalkozó tanulmányaiban. Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták, 1930-1940. Összeáll. Cseke Péter-László Ferenc. Bukarest, Kriterion, 1986/1990; Cseke Péter: Metaforától az élet felé. Kisebbségi, értelmiség - kisebbség nyilvánosság. Bukarest-Kolozsvár, Kriterion, 1997; uő: Vigyázó torony. Beszélgetések Debreceni Lászlóval. Bukarest, Kriterion, 1995. 25 Sulyok István: A kisebbségi kérdés szociológiai oldala. Erdélyi Múzeum, 1931. 4-6. sz. 170-181. p.
