Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Nézőpont

HORVATH SZ. FERENC

TÉZISEK A KISEBBSÉGI TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A KISEBBSÉGI TÁRSADALOM VISZONYÁRÓL

1. A történetírás a múlt feltárásának és értelmezésének tudománya és művészete.

1.1. Mint minden szakterület, a történetírás is az arra kiképzett szakemberek feladata.

1.2. Mint tudomány és művészet, a kisebbségi történetírás (is) korának szülötte.

1.3. A kisebbségi történetírást végző szakemberek is részei társadalmuknak.

2. A kisebbségi történetírás állapota a kisebbségi társadalom identitástudatát tükrözi.

2.1. A modern nemzeti és többségi társadalmak mítoszvilágához hasonlóan a kisebbségi társadalmaknak is megvannak a maguk mítoszai: a kezdet mítosza, a saját áldozatszerep mítosza, az egység mítosza, a (kisebbségi) nemzet halálának mítosza, a veszélyes idegenek mítosza stb.

2.2. Saját mítoszaihoz való viszonya (felismerésük, tagadásuk, dekonstrukciójuk vagy épp gondozásuk) megfelel a kisebbségi társadalom önmagáról alkotott képének az adott pillanatban.

2.3. Ez a hozzáállás ugyanakkor válasz a többségi társadalom kisebbségpolitikájára is.

2.4. A kép annak függvényében változik, hogy milyen (pozitív, negatív, aktív vagy paszszív) szerepben látja önmagát az illető társadalom.

2.5. A történészek feladatához az is hozzátartozik, hogy megkérdőjelezzék társadalmuk önmagáról (ill. múltjáról) alkotott képét. Modern társadalmakban a rendszeres és nyílt történészi viták az adott társadalmak demokratikus öntudatának kifejezései és katalizátorai. A vitáknak szekularizált katartikus szerepük is van.

2.6. Távolról és felülről tekintve gyakran könnyebb bizonyos problémákat meglátni és megítélni. Tapasztalatlanság gyakran vezet elhallgatott igazságok kimondásához: a mesében is a naiv gyerek csodálkozik rá a király meztelenségére, hisz őt nem zavarják azok az érdekhálók, amelyekbe a felnőttek bele vannak keveredve.

3. A romániai magyar kisebbségi társadalom 1920 és 1996 között országos szinten de facto nem volt hatalmi pozícióban.

3.1. Az 1940 és 1944 közötti évek kivételes évek. A romániai magyar kisebbség 1945 után néhány évig szintén a hatalmon belüliség és a hatalmon-kívüllét különleges állapotát élte.

3.2. Az évtizedes hatalomnélküliség elősegítette bizonyos történészi diskurzusok létrejöttét. Ezek a diskurzusok főleg a jelenkor történelmét érintik, és annak némely részét tabuizálják.