Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Nézőpont
436 Horváth Sz. Ferenc 3.2.1. E diskurzusok lényege: a kisebbségtörténet mint szenvedés-, üdv- és áldozattörténet. 3.2.1. E diskurzusok feladata: a csoportösszetartás elősegítése, egy kritikus lényeglátás elodázása, az aktivitás visszautasítása, bűnbakkeresés, a saját felelősség elvetése. 3.2.3. E diskurzusok metafizikai és pszeudovaliásos üzenete: a szenvedéstörténet vége csak megváltással érhető el. E megváltás kívülálló hatalmak segítségével fog megvalósulni. 3.3. A romániai magyar kisebbség politikai elitje 1996 óta de facto országos szinten befolyással bír a politikára. 3.3.1. A romániai magyar társadalmat az utolsó tíz (szinte tizenöt) évben annyi jogkiterjesztés érte, mint azelőtt talán egyszer sem (1918 óta és az említett éveket leszámítva). 3.3.2. A romániai magyar társadalom az utolsó tíz-tizenöt évben mindinkább egy nemzeti és egy nemzetközi (nyílt és plurális) szellemi közösség aktív része lett. 3.3.3. A romániai magyar kisebbség társadalom-, ill. kisebbségtörténet-írása e nyitást még nem (vagy csupán kivételes esetben) vette át. 4. A magát modernnek valló kisebbségi történetírás feladata ennek a szintkülönbségnek az áthidalása. 4.1. Az aszinkronitás leépítése a mítoszok felülvizsgálatával egyenlő. Ez legtöbb esetben visszautasításukhoz vezet. 4.2. A szenvedéstörténet helyettesítése új perspektívákkal az áldozatszerep érvénytelenítését jelenti. 4.2.1. Mindamellett tudatában kell lennünk annak, hogy egy kisebbség sem rendelkezik korlátlanul sorsa rendezésének lehetőségeivel. 4.2.2. Az új perspektíva azonban a passzív áldozatszerep legitimálása helyett azokra a momentumokra helyezi a hangsúlyt, amelyek a kisebbséget aktív, cselekvő csoportként mutatják. 4.2.3. A kisebbségi történetírásnak tehát tisztában kell(ene) lennie azzal, hogy a kisebbségi élet kereteit a többségi nép politikusai szabták meg. De arra már nem hajlandó, hogy ezekre vezessen mindent vissza, és a rájuk való utalással mindenfajta felelősséget és aktivitást magától elhárítson. 4.3. A megfelelő történetírói eljárás a strukturális és a biográfiai összefüggések felfedése. 4.3.1. Strukturális összefüggéseknek pl. a következőket tekintjük: jellegzetes csoportmentalitások elemzése, a „korszellem" lecsapódása, párhuzamok más nemzeti kisebbségek történelmével, pszichológiai mozgatórugók, uralkodó ideológiák hatása, informális (származási, csapatbeli, hivatásbeli stb.) hálózatok összeműkődése, társadalmilag latens, de hosszú távú gondolkozási struktúrák létének, a politikai rendszereket és határváltozásokat átélő képességüknek kimutatása. 4.3.2. A struktúrákra fektetett, esetleg eltúlzott hangsúly esetén fennáll az a veszély, hogy általuk az egyén eltűnik, névtelenné válik, és ezáltal felmentődik („exkulpálódik”). Ezt ellensúlyozhatja a biográfiai megközelítés, tehát az, amikor szereplőkről beszélünk. 5. Lévén, hogy minden emberi közösség heterogén jellegű, általánosító kifejezések a kisebbség-történetírásban is ritkán érvényesek. 5.1. A biográfiai megközelítés elejét veszi annak, hogy könnyelműen általánosítsunk.
