Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
A Csemadok megalakulása a magyar konzuli jelentések tükrében 423 a pártvezetés elé a magyarkérdés rendezését célzó javaslatokat. A Gustáv Husák, Edo Friš és Daniel Okáli összetételű különbizottság június 16-án elfogadott javaslattervezete abból a feltételezésből kiindulva, hogy a szlovákiai magyarok száma - a reszlovakizáció, a csehországi deportálás és a részleges lakosságcsere után - már csupán 190 ezer fő, hajlandóságot mutatott a magyar kisebbséggel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, állampolgárságának visszaadására, s kész volt - persze a kommunista diktatúra korlátái között - néminemű kisebbségi jogok megadására is. A javaslat magában foglalta egy magyar kulturális szervezet létrehozásának engedélyezését is, amellyel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy alaposan át kell gondolni annak formáját, tevékenységi területét, valamint vezetője személyét. Ugyanakkor tilalmi rendeletek sokaságával kívánta biztosítani az addigi magyarellenes politika eredményeinek biztosítását, megengedhetetlennek tartva többek között azt, hogy a reszlovakizáltak „ismét a magyar befolyás, propaganda és nevelés hatása alá kerüljenek”.6 A magyar kisebbség helyzetének rendezésére kidolgozott javaslatokat a CSKP KB Elnöksége első ízben 1948. július 8-án tárgyalta meg, jóváhagyásukra és a kormány elé terjesztésükre július 19-én került sor. Ezek szerint a magyarok állampolgárságának visszaadása, mezőgazdasági vagyonuk elkobzásának felfüggesztése, a Csehországba deportáltak hazatérésének lehetővé tétele, magyar sajtótermék megjelentetése és a magyar nyelvű oktatás biztosítása mellett lehetővé kell tenni, hogy a magyar lakosság a már meglévő társadalmi szervezetekben, valamint egy magyar kulturális szervezetben tömörülhessen.7 Röviddel a prágai pártvezetés határozata után került sor a CSKP és a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének tárgyalására, amelynek fő témája szintén a szlovákiai magyarság helyzetének rendezése volt. Az 1948. július 23-24-i pozsonyi tanácskozáson szintén szóba került a magyar kulturális szervezet létrehozása, sőt csehszlovák részről ígéretet tettek egy olyan havi, esetleg havonta kétszer megjelenő folyóirat kiadására is, amely a magyar kulturális szövetség lapja lesz.8 A közel négy éven át gyakorolt magyarellenes politikáról való lemondás, annak feladása természetesen nem ment zökkenőmentesen. Különösen a szlovák pártvezetés részéről kérdőjelezték meg többen is a fordulat helyességét, s az SZLKP KB 1948. szeptember 27-28-i ülése csupán azt követően hagyta jóvá a magyar lakosság helyzetének rendezésére előterjesztett javaslatokat, miután Viliam Široký pártelnök biztosította a jelenlévőket, hogy az állam és a párt továbbra is gondoskodni fog arról, hogy a déli járásokban a szlovákság pozíciói erősödjenek, s a reszlovakizáltak ne térhessenek vissza a magyarság soraiba.9 Nyomon lehet követni ezeket a törekvéseket a Csemadok megalakulásával kapcsolatban is, amikor a szlovák állami és pártvezetés gyakorlatilag egy éven keresztül akadályozta a reszlovakizáltak részvételét a magyar kultúregyesület munkájában. Felfigyelt ezekre a jelenségekre Vándor József pozsonyi magyar konzul is, aki az 1949. évről készült összefoglaló jelentésének a Csemadokkal foglalkozó fejezetében megállapította, 6 Slovenský národný archív (Szlovák Nemzeti Levéltár, a továbbiakban: SNA), fond: Ústredný výbor Komunistickej strany Slovenska - Generálny tajomník (Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága - Főtitkár), 2194. doboz, 516/4. 7 Kaplan, Karel: Csehszlovákia igazi arca 1945-1948. Pozsony, Kalligram, 1993, 148-149. p. 8 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL), 276. fond, 65. cs., 102. ő. e., 3-5. f. 9 Vartíková, Marta (zost.): Komunistická strana Slovenska. Dokumenty z konferencií a plén 1944-1948. Bratislava, Pravda, 1971, 744-745. p.
