Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
424 Popély Árpád hogy „a kérdés rendezésével megbízott személyiségek részéről nem a magyar kérdésben ezt megelőzően elfoglalt álláspont elvi revíziója történt meg, csak a megváltozott körülmények által diktált szükséges taktika módosult. Alapelv maradt az elszlovákosítás terén eddig elért »eredmények« rögzítése és új eredmények biztosítása, azonban - elsősorban külpolitikai indokok következtében - erőszakos intézkedések nélkül és türelmes, lassú folyamat során."10 A reszlovakizáltak Csemadok-tagságának kérdése A magyar kulturális egyesület létrehozásának előkészítése, s általában a magyarsággal kapcsolatos párthatározatok végrehajtása a szlovák pártvezetés mellett 1948 őszén megalakult Magyar Bizottság feladata volt.11 A bizottság 1948. december 20-án terjesztette a szlovák pártvezetés elé a magyar kisebbség számára engedélyezendő szervezetek, köztük a kultúregyesület létrehozására vonatkozó javaslatait,12 majd 1949. január 7-i ülésén foglalkozott annak alapszabály-tervezetével, amely kapcsán nemcsak a bizottság magyar és szlovák tagjait, hanem magát a szlovák pártvezetést is megosztó, s mintegy egy éven át tartó vita bontakozott ki a reszlovakizáltak Csemadok-tagságának engedélyezéséről. Amint arról Vándor konzul 1949. január 13-i feljegyzése beszámol, a január 7-i ülésen a bizottság szlovák tagjai bejelentették, hogy a pártvezetés engedélyezte a magyar kultúregyesület létrehozását, majd Daniel Okáli belügyi megbízott ismertette annak alapszabály-tervezetét, amely szerint az egyesület működése nem terjedhet ki a reszlovakizáltakra.13 Tekintettel arra, hogy ez a korlátozás a magyar lakosság nagy részét megfosztotta volna az egyesület tevékenységében való részvétel lehetőségétől, a magyar tagok ezt elfogadhatatlannak minősítették, s a kérdésről hosszú vita kezdődött. A bizottsági ülést követő napokban Okáli egy áthidaló módosító javaslattal állt elő, s közölte a bizottság magyar tagjaival, hogy kénytelenek ugyan ragaszkodni ahhoz az álláspontjukhoz, miszerint a kultúregyesület munkája a reszlovakizáltakra nem terjedhet ki, de hajlandók megengedni, hogy a központi vezetőség tagjai lehessenek nem magyar nemzetiségűek, azaz reszlovakizáltak is. Ezt a megoldást azonban a magyar tagok ismét elvetették.14 A reszlovakizáltak Csemadok-tagságának kérdése ezt követően további megbeszélések tárgyát képezhette a Magyar Bizottság szlovák és magyar tagjai között, ill. a szlovák pártvezetésen belül is. A magyar konzul 1949. február 4-én már azzal a megjegyzéssel küldte meg a magyar Külügyminisztérium számára a létrehozandó kultúregyesület alapszabály-tervezetét, hogy „legsúlyosabb kitétele - melynek értelmében a kultúregyesület tagjai reszlovakizáltak nem lehetnek - állítólag hatályon kívül lesz helyezve”.15 10 A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről. II. köt. 93. p. MÓL, XIX-J-32-a, Pozsonyi Főkonzulátus TŰK iratai (a továbbiakban: PF - TŰK), 2. d., 31-87/1950. 11 Az 1948. november 12-én létrehozott Magyar Bizottság elnöke Daniel Okáli belügyi megbízott, titkára Fábry István, további tagjai Lőrincz Gyula, Major István, Kugler János, Rabay Ferenc, ill. Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízott, valamint Ondrej Pavlik tájékoztatásügyi megbízott voltak. 12 Közli Szabó: i. m. 243-244. p. 13 Az alapszabály-tervezet szerint: „Az egyesület rendes tagja lehet az, aki (...) nem reszlovakizált és az egyesület alapítása napján is magyar nemzetiségűnek vallotta magát.” 14 Feljegyzés. MÓL, XIX-J-32-a, PF - TŰK, 40. doboz, 91/1949-50; A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről. II. kötet, 93. p., MÓL, XIX-J-32-a, 2. d., 31-87/1950 15 „Szlovákiai magyar dolgozók kultúregyesülete" alapszabály-tervezete. MÓL, XIX-J-1-j, TŰK - Csehszlovákia, 66. d., sz. n./1949.
