Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években

A megyésľtés előkészítése és a nemzetiségi kérdés Romániában (1968) 413 giók magyar lakosságának körében, érvel Chivu Stoica: „Ha több megyét hozunk létre a Székelyföldön, ez különböző vitákra fog lehetőséget adni, mert más településeken is él­nek kompakt tömbben magyarok, és azok is feltennék a kérdést, hogy miért csak ott [Székelyföld] hoznak létre több megyét.”34 A másik ellenérv az volt, hogy a visszaállított székely megyék kiterjedésük és gazdasági adottságaik miatt nem lennének gazdaságilag élet- és versenyképesek a többi megyével. A Székelyföld gazdasági lemaradását a párt rovására író véleményt is elutasítják a gyűlés résztvevői, feszült hangulatot teremtve ez­zel Alexandru Drághici és a pártvezetés többi tagja között. A Ceauçecu mellett felsora­kozó pártvezetés minden tagja, beleértve a magyar származású Fazekas Jánost is, el­utasítja Drághici vádjait azzal érvelve, hogy más régiók is hasonló helyzetben vannak. A gyűlés végére Drághici teljesen elszigetelődött, javaslatait elvetették.35 36 A drághici javasla­tok után immár csak a kis, illetve a nagy székely megye mellett vagy ellen hangzanak el érvelések javaslatok. A nagy székely megye ellen gyakorlatilag csak losif Banc emel ki­fogásokat, nemcsak gazdasági, hanem kisebbségpolitikai érveket is felhozva: „A magyar nemzetiségi sajátosság nem kellene, hogy megyésitési alapkritérium legyen.”35 A Banc után nyilatkozó pártvezetők viszont már nem láttak veszélyt egy jövendőbe­li „nagy székely megye” létrehozásában. Leonte Ráutu meglátása szerint nagy magyar megye nem fog elszigetelődést eredményezni, sőt kedvezően fog hatni a nemzetiségi kérdésre, és javítani fogja az ország nemzetközi megítélését is.37 Az ülés érdekes pontja az egyetlen magyar származású résztvevő, Fazekas János fel­szólalása. Fazekas taktikázva, mérsékelt hangnemben a 35 megyés tervezet és a nagy székely megye mellett foglal állást, valamint a marxi és lenini nemzetiségi politika alap­elvei betartásának fontosságát hangsúlyozta. Ez garantálná az ország magyar lakossá­gának jó hangulatát. Ellenezte Banc azon megjegyzését, hogy a nemzetiségi kérdést nem kell külön figyelembe részesíteni a megyésľtés előkésztésében. Ötvözni kell a történelmi hagyományokat a jelenlegi állapotokkal. „A magyar lakosság hangulata most kitűnő, szo­ros kapcsolatban állok a magyarsággal, meg kell őriznünk ezt a jó hangulatot.”38 Áron Pumnul szavaival érvelt, aki az évszázados román-magyar együttélésre hivatkozott. „Er­délyben a román a magyar nélkül, a magyar pedig a román nélkül képtelen élni és dol­gozni."39 Igazat adott ugyan Drághicinek abban, hogy a székely területek gazdaságilag el­hanyagoltak, de országos jelenségnek tartotta, utalva Moldova egyes gazdaságilag elma-34 Uo. 18. f. 35 A Ceauçescu mellett felsorakozó pártvezetés és az Alexandru Drághici közötti ellentétek a megyésftési vitákon túllépő, mélyebb kontextusban gyökereznek. Ceauçescu a hatalom megszerzése után tudato­san próbálta félreállítani azokat a régi pártvezéreket, akik potenciális veszélyt jelenthettek számára. A Gheorghiu-Dej utódlásáért folytatott belső harcban Drághici erős ellenfélnek bizonyult. Georghiu-Dej ha­lála után sokan a pártfőtitkári cím várományosaként tekintettek rá. Ceauçescu 1965-ben sikeresen el­távolította Drághiciet a belügyminisztériumi székből. Ugyanekkor rehabilitálták Lucretiu Pâtrâçcanut, és elítélték a belügyminisztérium, a Securitate és implicite a Drághici által elkövetett hatalmi visszaélése­ket. A Drághici és Ceauçecu közötti ellentét tehát a megyésitési előkészületek alatt is folyamatosan je­len van, gyakran komoly szóváltást eredményezve. 1968 végére Ceauçescunak sikerült félreállítania az azt megelőző időszak befolyásos pártvezetőit, Alexandru Gdrághicit, Gheorghe Apostolt és Chivu Sto­­icát. Részletesebben lásd Pavel Câmpeanu: Ceauçescu, anii numárätorii inverse. Bucureçti, Polirom, 2002; Deletant i. m. 36 ANDB, fond CC-PCR Cancelarie, 191/1967 dos. 14. f. 37 Uo. 23. f. 38 Uo. 26-29. f. 39 Uo. Aron Pumnul (1818-1866) román nyelvész és irodalomtörténész. 1846-ban Balázsfalván tanít filo­zófiát. Az 1848/49-es forradalom idején az erdélyi románok aktív szellemi irányítója. Később Cser­­novicban tanít román és német irodalmat, ahol a híres román költő, Mihai Eminescu is a tanítványai kö­zé tartozott.

Next

/
Thumbnails
Contents