Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
414 Novák Csaba Zoltán radott régióira is. Ezen az ülésen hangzott el Fazekasnak két újabb javaslata is az új székely megye elnevezéséről és székhelyéről. Megyeszékhelynek a székelység hagyományos fővárosát, Udvarhelyt ajánlotta. A kezdetben hangoztatott Udvarhely-Csík elnevezés helyett pedig a Hargitát javasolta, a térség meghatározó hegysége után.40 A Végrehajtó Bizottság elfogadta Fazekas javaslatait. A zárszót, a vitát egyértelműen uraló és vezető Ceauçescu tartotta. A régi történelmi hagyományokat csak minimálisan kell figyelembe venni, hisz az ország egy új jövő felé tart, ami megváltoztatja az egész társadalmat, fejtette ki a párt első titkára. A Székelyföld esetében pedig nem lehet elszigetelődött gettóról beszélni, hisz más régiók is vannak hasonló helyzetben. A feszültséget oldandó, a székely városok számára gazdasági beruházásokat helyezett kilátásba.41 Az ülés résztvevői elfogadták a 35 megyéről szóló tervezetet azzal a közös megegyezéssel, hogy a községek és kisebb területek esetében még bekövetkezhetnek különböző változtatások. A pártvezetés és a munkabizottságok által elfogadott tervezet 1968. január 14-én megjelent a közvélemény előtt is a sajtóban (2. térkép). A deklarált cél, meghallgatni a lakosság véleményét a tervezettel kapcsolatban. A Maros Magyar Autonóm Tartomány központi hetilapja, a Vörös Zászló a kisebbségi kérdésben a következő hivatalos nyilatkozatot közölte: „A terv az, hogy megvalósuljanak a Románia Szocialista Népköztársaság Alkotmányának előírásai az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségéről, a dolgozók testvériségének erősítéséről, függetlenül nemzetiségüktől... Azokban a helységekben, ahol a románok mellett együttlakó nemzetiségek is élnek, biztosítani fogják ezek anyanyelvének használatát az államigazgatásban, az iskolákban, a kulturális intézményekben...”42 Ettől az időponttól kezdve a hónap folyamán sorozatban jelentek meg az újság hasábjain a térség különböző szakterületein tevékenykedő értelmiségiektől és pártfunkcionáriusoktól származó vélemények, mint pl. Dr. Jakab Kálmán főorvos Csíkszeredából, Szabó Károly a tartományi törvényszék elnöke, a zetelaki Végrehajtó Bizottság elnöke, tanárok szóltak hozzá Dédáról, Marosvásárhelyről, Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából. A kritikai szemléletet teljes mértékben mellőző, a párt munkáját túldicsérő és kiemelő véleményeket különböző propagandisztikus képek egészítették ki a tervezeteket és térképeket tanulmányozó érdeklődőkről.43 Amíg az ország és a térség lakosságának a megyésítési előkészületekben gyakorlatilag a passzív figyelő szerepe jutott, addig a pártvezetés és a vidéki kommunista elit köreiben tovább zajlottak az előkészítő viták, a lobbizás az ország különböző térségeinek adminisztratív felosztásáról. A kolozsvári, suceavai és gáláéi regionális viták mellett továbbra is szerepet kap a nemzetiségi kérdésként is kezelt Székelyföld-vita.44 Az előkészületek e második szakaszában került sor egy a nemzetiségi politikát is érintő, ugyanakkor kivételesnek számító kompromisszumra a Székelyföld-vita esetében, 40 ANDB, fond CC-PCR Cancelarie, 191/1967 dós. 26-29. f. 41 Uo. 36-40. f. 42 Vörös Zászló, 1968. 11. sz. 43 Vörös Zászló, 1968. 12-25. sz. 44 Az előkészítő vitákat az ország különböző régióinak felosztása határozta meg. A pártvezetés befolyásos tagjai és a vidéki elit folyamatosan megpróbálkozott az általa képviselt régió minél előnyösebb közigazgatási besorolásával. Az előkészületeket leginkább a Kolozsvár, Bräila, Galati, Suceava, Botoçani, Székelyföld térségek felosztásáról való viták határozták meg. így merült fel a Braila és Galati térség két megyére való felosztása, Szilágy megye létrehozása a túl nagy kiterjedésű Kolozs megye „rovására", valamint az észak-moldovai térség adminisztratív felosztása és az így létrehozott egységek elnevezése.
