Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
410 Novák Csaba Zoltán A régió az 1950-es adminisztratív változtatásokig Maros-Torda, Udvarhely, Csík, illetve Háromszék megyéhez tartozott. 1950-ben az addig működő megyerendszert átalakították. A megyék és a kisebb közigazgatási egységek, a járások helyét átvették a szovjet minta alapján létrehozott tartományok, illetve rajonok. Ebben a közigazgatási rendszerben több járás alkotott egy rajont, és több rajon alkotott egy tartományt. Ebben az időszakban a székelyföldi rajonok egy része (Maros, Gyergyó) Maros Tartományhoz, a másik részük (Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely) a Brassó központtal rendelkező Sztálin Tartományhoz tartozott. 1952-ben a felosztási elveken nem változtatva kisebb-nagyobb területi változtatásokra került sor. Ekkor alakult meg a Székelyföldet és az ott élő kompakt magyar lakosságot magában foglaló Magyar Autonóm Tartomány.20 A következő módosításokra 1960-ban került sor. Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajon visszakerült az újra nevet változtató Brassó Tartományhoz. A többi rajon a Maros Magyar Autonóm Tartomány nevet felvevő adminisztratív szerkezetben maradt. Az első tervezet a Székelyföldet az Udvarhely-CsíT elnevezést kapó, „nagy székely megye” és Maros megye között osztotta volna fel úgy, hogy a régió nagy része a 7459 négyzetkilométer kiterjedésű Udvarhely-Csík megyéhez került volna. A tervezett megyehatár északon a Gyergyói-medencével kezdődött, délen pedig Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy rajonnal zárult. Tervezett megyeközpontként a központi fekvésű, de Udvarhelynél és Sepsiszentgyörgynél kisebb Csíkszereda volt megjelölve. A „nagy székely megye” 364 196 lakost számlált volna egy közel 95%-os (342 044) magyar többséggel.21 (1. és 2. térkép, valamint 1. táblázat.) A nemzetiségi kérdés és ezen belül a magyar kisebbség kérdése mint területi-adminisztratív kérdés jelent meg az előkészítési vitákban, és gyakorlatilag a Székelyföldre korlátozódott. Az előkészítési viták ez esetben két kulcskérdés körül forogtak, egy adminisztratív jellegű, valamint egy gazdasági töltetű kérdés körül. Az első kérdés lényege: biztosítják-e a Székelyföld számára a közigazgatási egységet? A második kérdés lényege: milyen szerepet fog majd kapni a térség az ország gazdasági fejlesztésében, az ipari beruházásokban? Az előkészítési viták jegyzőkönyveit vizsgálva három érvrendszer bontakozik ki: visszaállítani a térségben régi, 1950 előtti megyéket, létrehozni egy nagy székely megyét, valamint a kis székely megye mellett szóló érvrendszer. A pártvezetés több tagja (Gheorghe Apostol, Leonte Ráutu, Gheorghe Maurer, Chivu Stoica, Fazekas János) és a maga Ceaçescu által is támogatott első tervezetben a „nagy székely megye” jelent meg. A tervezet támogatói legfontosabb érvként a térség magyar lakosságának közös érdekét hozták fel mint jelentős lépést a kisebbségi kérések orvoslására. Gheorghe Apostol szerint „a nemzetiségi kérdés szemszögéből vizsgálva, az Udvarhely-Csík megye létrehozásával helyesen járunk el. Értékelni kell, hogy olyan megoldást találtunk, amely kielégíti a magyar lakosság igényeit. Kisebb módosításokra, természetesen még sor fog kerülni.”22 A nagy 20 Részletesebben lásd Gagyi József: Határ, amely összeköt. Regio, 2003. 3. sz.; Novák Zoltán: A Magyar Autonóm tartomány elitjének kialakulása. In Nemzet a társadalomban. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2004; Stefano Bottoni: A sztálini „kis Magyarország" megalakítása. Regio, 2003. 3. sz. 21 Ahogy ezt egy későbbi diskurzusából megtudhatjuk, a nagy székely megye létrehozását Fazekas János javasolta az Országos Pártkonferencián. A pártkonferenciát megelőzően a vidéki értelmiségi és pártelit a hagyományos székelyföldi megyék visszaállítását is szorgalmazta., amelyet a pártvezetés gazdasági okokra hivatkozva visszautasított. A nagy székely megye létrehozására vonatkozó javaslatok konkrét tervezetbe való ültetését Ceauçescu jóváhagyása tette lehetővé. ANDB, fond. CC-PCR Cancelarie, 191/1967. dós. 20. f.; Sarány István-Szabó Katalin: i. m. 14-15. p. 22 Uo. 189/1967. dós. 10. f.
