Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 387 A MAT összlakosságához képest az állampárt tagjainak aránya az ötvenes évek folyamán mindvégig az országos átlag alatt volt: az 1955 decemberében lezajlott II. kongresszus idején az RMP 595 363 tagot és tagjelöltet számlált, ami a lakosság 3,4%-ának felelt meg.9 Szükséges azonban megjegyezni, hogy a MAT-beli tagság belső területi megoszlása nem volt egyenletes: mfg a román többségű járásokban (Szászrégen és Maroshévíz), akárcsak a színmagyar katolikus járásokban (elsősorban Csík, Gyergyó és Kézdi) a párt behatolása 1958-1959-ig jelentéktelen maradt (a lakosság 2 százalékánál is kevesebb), addig a tartomány székhelye az ötvenes évek során végig a tagság majdnem egynegyedét adta. Marosvásárhelyen, amely 1956-ban 65 ezer lakossal rendelkezett, 1954 nyarán 3574 személy tagságát újították meg. Ez a lakosság 6%-át képezte. Hat évvel később a bejelentett körülbelül 70 ezer lakos között a párttagok száma már a 6500 főt is túllépte, tehát majdnem elérte a városi lakosság 10%-át.10 Ha összevetjük a fenti adatokat a MAT előtti Maros tartomány 1950- es adataival, csak a tartományi székhelyen tapasztalható létszámemelkedés: az 1950-es 2498-ról11 egy évtized alatt több mint 6500-ra (a lakosság 5%-ról 9%-ra), míg a többi járásban (ahol lehetséges volt az összehasonlítás) stagnáló vagy csökkenő tendenciát állapíthatunk meg. Ez a folyamat csak 1959-1960 között fordult meg. Az ötvenes évek első felében a párt etnikai összetétele megfelelt a MAT nemzetiségi összetételének. Az 1953. január 18-19-én lezajlott I. Tartományi Konferencia időpontjában a kommunista párt 21 598 tagot számlált. Ezek között egyetlen jelölt sem volt: az abban az időpontban regisztrált tagok felvétele 95%-ban az 1945-1947 közötti három esztendőre nyúlt vissza. A nemzetiségi összetétel a magyarok enyhe felülreprezentáltságát mutatta: a 81,4%-os tagságon belüli a 77,3%-os magyar nemzetiségű lakosság arányhoz képest. A fent említett kvóták mindazonáltal nem annak gyümölcsei, hogy egy „magyar” tartományban a párt nagyobb előnyöket kínált a magyaroknak. Inkább a helybeli magyar lakosság széles rétegeinek a rendszerrel szembeni kezdeti valós bizalmát tükrözte. Az ötvenes elején a mintegy 20 000 tagból toborozták az új közigazgatás első generációját is. A MAT vezetésére kiképzett pártapparátus magjának kialakításakor a központ által a tartományi vezetéssel szemben támasztott fő követelmények a jó terepismeret és a mozgalomban helyi szinten élvezett bizonyos megbecsültség voltak. Ez utóbbi a párt informális hierarchiájában főleg az 1944 előtti illegális tevékenységből származott. A felső tartományi vezetés Ennek a hivatáselitnek egy tipikus képviselője a párt első számú helyi reprezentánsa, Csupor Lajos volt, aki 1952-től 1961-ig megszakítás nélkül a tartományi első titkári feladatkört töltötte be. Csupor 1911-ben született Marosvásárhely külvárosában egy szerény társadalmi helyzetű, káderlapjában „munkásként” osztályozott családban; szülei valójában szabók voltak.12 Csupor szocializációjának folyamata azonos volt a Ro9 Stelian Tänase: Elite $/ societate. Guvernarea Gheorghiu-Dej 1948-1965. Bucureçti, Humanitás, 1998, 50. p. 10 ANDJM, fond 1134, dos. 269/1960, 1. f. 11 ANDJM, fond 1134, dos. 4/1950, 5. f. 12 Gagyi József (a továbbiakban: G. J.) interjúja Vargancsik Lajossal (MAT oral history project: a továbbiakban: MAT OHP), 7/2001 sz.). Az alábbiakban idézett interjúk szerkesztett változatát Gagyi József rendelkezésemre bocsátotta, amit ezúttal is köszönök.
