Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A Sztálin tartományi példa 381 velése, fegyelmezése, helyettük új jelölt állítása) azonban már a tartományi vezetés feladata volt.44 Bukarestben, a hatalomgyakorlás központjában egyéni tapasztalatokat ismertettek, tanulságokat fogalmaztak meg, és néhány kérdésben döntöttek. Chivu Stoica ismertette saját esetét Dánoiuval. Súlyos konfliktusok voltak a Steagul Rosu üzemben: a pártbizottság szembekerült a vezetőséggel, például nem engedték be az igazgatót a gyárkapun, ő a helyszínen volt, de Dánoiu maga helyett egy pártfunkcionáriust küldött. Személyesen hívta telefonon, de akkor sem volt hajlandó kimenni a helyszínre. Ezután ő kereste meg és néhány „kemény szót” mondott neki, mire az első titkár megharagudott rá, és ami súlyosabb, nem hajtotta végre azt, amiben megállapodtak. Egy másik eset: a tavaszi vetési kampány előtt a mezőgazdasági gépek javításához kellett volna Sztálinvárosból, a traktorgyárból szakembereket küldeni, de Dánoiu személyesen tiltotta meg, hogy a munkások otthagyják a termelést. Telefonon újabb egyeztetés történt, de még 10 napig húzta az engedély megadását.45 A Sztálin tartományi vezetéssel kapcsolatos lépésekről a leghatározottabban Mogyorós Sándor fogalmazott. Alapos kivizsgálást kért ellenük. Bejelentette a vádakat is: elhibázott káderpolitika, szovjetellenes, sovén, nacionalista magatartás.46 Chivu Stoica megvonta a vezetéstől az eddig nekik tulajdonított érdemeket is. Stoica szerint a termelési terv teljesítése nem a vezetők munkájának eredménye, hanem annak köszönhető, hogy az illetékes minisztériumok, szovjet segítségre támaszkodva ide csoportosították erőiket.47 Ráutu egyértelműen fogalmaz: az, hogy milyen megnevezéseket használnak, azaz ,,'Vörös Segély”, „Zuschneideri”, ez nem az aktivisták fejében született meg. Ezt valaki sugallta nekik. Akire a gyanú terelődött, vagy aki felé terelték: Dr. láncú, Dánoiu orvos barátja és befolyásolója. Ebből következik, hogy szerintük erősíteni kell a reakciósok (polgári származásúak) elleni megszorító intézkedéseket. Vince János 780 ilyen elemről tudott a tartományban. Teohari Georgescu belügyminiszter közbeszólása szerint ennél lényegesen több van.48 Ez már abba a gondolatkörbe tartozik, amelyet Vince János, majd Miron Constantinescu vetett fel és Ana Pauker nyomatékosított. Vince szerint mindaz, ami történt, részben annak a következménye, hogy az 1950 szeptemberében a háromszéki kollektív gazdaság alakítása elleni falusi lázadások nyomán nem dolgoztak ki részletes stratégiát. A tartományi vezetőknek - a KB segítségével - össze kellett volna állítani egy politikailag jól dokumentált anyagot. Majd ennek feldolgozásával kellett volna fellépni a párt soraiba befurakodott „különböző áramlatok” és a kollektív gazdaságokba bekerült „idegen, reakciós” elemek ellen. Ha ez akkor megtörtént volna, akkor ez „politikailag és szervezési leg” megerősítette volna a tartományi vezetést.49 44 A rajonok létrehozása egyben a kompetenciák szintjeinek szigorúbb elhatárolását is jelenti. Például az 1950. szeptember 4-én beiktatott tartományi pártszervek feladata volt a hatókörükbe tartozó rajoni szervek beiktatása, munkájuk nyomon követése, ellenőrzése - lásd ANDJ Mures, 1134-es fond, 1. cs. 5-6. f. A továbbiakban csak igen különleges esetekben történik meg, hogy a rajoni eseményeket ne a tartományi vezetés tárgyalja, ne ez a vezetés hozzon döntéseket. A Tartományi Pártbizottság Végrehajtó Bizottságnak, valamint a Titkárságnak a jegyzőkönyveiből az derül ki, hogy személyi ügyekben például csak a rajoni első titkárok kinevezését kell megerősítenie a Központi Bizottságnak - a rajoni titkárok, aktivisták kinevezése, cseréje, pártiskolába küldése vagy a pártiskolából érkezők kihelyezése a tartományi vezetés feladatköre. 45 ANIC Fond CC al PCR, Cancelarie, 70/1951. cs. 21. f. 46 Uo. 31. f. 47 Uo. 26. f. 48 Uo. 7. f. 49 Uo.
