Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
382 Gagyi József Többen is megfogalmazzák, hogy a Sztálin tartományban történtek számos megfontolnivalót tartalmaztak a központi vezetés számára. Miron Constantinescu kijelentette, hogy a nemzeti kérdés rendezése szempontjából ,,a Határozatok nagyon fontosak, de ha nem hozunk alapvető intézkedéseket, a határozatot feldolgozó gyűlésekkel és agitációval nem oldjuk meg ezt a kérdést”.50 Ugyanezen a véleményen volt Ana Pauker is, aki a gyűlés tanulságait is összegezte. Konkrét feladatként fogalmazta meg, hogy a Székelyföldön a magyar lakosság megnyerése érdekében kulturális akciókat kell szervezni.51 A vezetők leváltásán, központi kiküldöttek delegálásán túl javasolta, hogy a pártalapszervezeti választásokkal kapcsolják össze az eset feldolgozását a Központi Bizottság által elkészített anyag alapján. A hatalomérvényesítés állapotáról A kivizsgálás mint normatív és legitimációtermelő esemény elemzése sok tanulsággal szolgálhat. A közvetlen beavatkozás, a leváltás a hatalmi hierarchia (a központi hatalom) megerősítését eredményezi - ez annál is inkább nyilvánvaló, mert nem horizontális csere történik, nem más tartományból, hanem Bukarestből jönnek az új vezetők, illetve hónapokig kiemelten figyelnek mindarra, ami a tartományban történik. A központi vezetés ekkori gyengeségét jelzi, hogy ez esetben is nyilvánvaló a munkamódszerekkel való kísérletezés. Az egységes szerkezet megteremtése (mint már jeleztem: a káderpolitika, pártszervezés, propaganda egyetlen szerkezetbe való összeillesztése) a kijelölt feladat. Egyfajta „értelmes integráció’’52 konstruálása folyt abban a reményben, hogy az eredmény, a szerkezet legitimációja olyan valóságot (eszményt, normát és praxist) eredményez majd, amely szoros burokként öleli körül az embert, pártszerkezetet és társadalmat. Ez „az egyes embereknek nemcsak azt mondja meg, hogy egy cselekedetet miért kell elvégeznie, és egy másikat miért nem szabad tennie, hanem azt is megmondja, hogy a dolgok miért azok, amik”.53 A központi vezetőség gyűlésén, a „kritika és önkritika szellemében”, a hivatalos legitimátorok54 nyilatkoztak meg. Akaratukat rá kényszerít ették a pátszerkezet középszintjére. Ugyanakkor kiderült, hogy a helyi szintekkel (például a rajoni vezetéssel) ők közvetlenül nem tudnak foglalkozni. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmuk még mindig mennyire csak a kádermozgatáson és az erőszakon alapul. Egy évtizednek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a határozatok feldolgozásának fentről irányított, a konszenzustermelés érdekében konstruált szerkezete valóban hatékonyan működjön. 50 Uo. 51 „Amikor a pap összegyűjti őket, akkor olyan énekeket énekeltet velük, amelyek tetszenek nekik. Tudnunk kellene valami mást adni cserébe, hogy érdemes legyen a kultúrházba elmenniük, s ezért erőfeszítéseket kell tennünk. A Székelyföldön különösképpen erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megnyerjük a lakosság bizalmát. Ha erőszakkal kényszerítjük, jönnek, ha nem, akkor nem. De boldogan jönnek, ha valami szépet látnak. Azok az együttesek, amelyek oda mennek, nem törődnek az ő vágyaikkal. De például amikor a Hadsereg Együttese volt ott és az énekeiket énekelték, akkor nagyon hálásak voltak..." U. o. 33. f. 52 Berger-Luckmann: i. m. 131. p. 53 Uo. 134. p. 54 Uo. 138. p.
