Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 37 A Szüllő Géza vezette keresztényszocialisták meddő közjogi ellenzékiségét anakronizmusként utasították el az MNP képviselői, és javasolták, hogy a két magyar párt a Szepesi Német Párttal közösen fogadja el a német aktivista pártok együttműködési politikáját a cseh agrár- és néppárttal. Ennek a kormánytöbbséget támogató politikának a legfőbb céljait az MNP vezetése a gazdasági, egyház- és oktatáspolitikai engedmények kivívásában, a földreform végrehajtását ellenőrző testületnek, illetve a kisebbségi iskolatanácsoknak a létrehozásában jelölte meg.54 Alig egy hónappal később, 1926. augusztus 4-én Bethlen István miniszterelnök inkei birtokán a két szlovákiai magyar pártelnök írásos megállapodást kötött. A korabeli kisebbségi magyar ügyekben „legilletékesebb tényezőként” emlegetett magyar miniszterelnök irányításával tető alá hozott egyezmény ismételten megerősítette a magyar miniszterelnök végső döntési jogosultságát, rögzítette a két párt eltérő taktikai irányvonalát, és új egyeztető fórumot hozott létre az eltérő vélemények megvitatására. Ezzel együtt kötelezte a Magyar Nemzeti Pártot a német és szlovák pártok kormányba lépésének megakadályozására, az agrárpárttal való további együttműködés fejében pedig „súlyos és jogilag biztosított engedmények" elérésére.55 Szent-lványnak minden budapesti figyelmeztetés, követségi fenyegetőzés, feljelentés, illetve keresztényszocialista tiltakozás ellenére 1926 nyarára meggyőződésévé vált, hogy a német pártokkal közös 24 fős parlamenti klub erőkoncentrációja fontos elmozdulást jelent az eredményesebb politizálás irányába. Ennek érdekében vállalta a budapesti kormánnyal való szembehelyezkedést éppúgy, mint a polgári koalíció - a korabeli cseh kifejezéssel élve: az „úri koalíció” - kialakulását lehetővé tevő csehszlovák agrárvámtörvény megszavazását. „Érdekünkben áll, hogy a magyar kormánytól való függetlenségünket dokumentáljuk. Ha nem tartozunk a vámtöbbséghez, akkor is meg lesz a törvény, de minekünk nem áll módunkban akadályozni a [budapesti - Sz. L.j démarche következtében előkerülő retorziós intézkedéseket, és végül véglegesen elvágjuk az útját annak, hogy politikai súlyunkat megnöveljük, hogy a német szövetséget megerősítsük és bármit is kicsikarhassunk.”56 A közös német-magyar klubon belül Szent-lvány magyar kisebbségi törekvéseit a német iparos párt és a német agrárpárt kisebbik szárnya támogatta teljes szívvel. A magyar politikus reálisan felmérte a helyzetet, amikor arra az esetre, ha „a klub német pártjai a lényeges magyar feltételek elfogadtatása nélkül a kormányba lépnének” - előre bejelentette, hogy az MNP azonnal elhagyja a klubot, és ellenzékbe vonul.57 Tárgyalások Švehlával és Hodžával Az október 12-én megalakult harmadik Švehla-kormányban két német miniszter - Robert Mayr-Harting és Franz Spina - kapott tárcát. Andrej Hlinka amerikai útjának befejezése után, 1927. január 15-én a kormány két szlovák néppárti politikussal - Jozef Tisóval és Marek Gažíkkal - egészült ki. Az MNP elnöke annak ellenére, hogy a német 54 MOL K-64, 1926-7-346. rés. pol.; A földreformmal és a telepítésekkel kapcsolatos feltételekről bővebben lásd a jelen kötetben Simon Attila tanulmányát. 55 A német agrárpárt és keresztényszocialista párt a német gazdasági pozíciók mielőbbi megerősítése érdekében Szent-lvány előzetes tájékoztatása nélkül aláírta a kormánykoalíciós megállapodást. Uo. 395. rés. 1926 - 7. A megállapodás szövegét közli Angyal Béla: Dokumentumok... i. m. 348-350. p. 56 MÓL K-64, 1926-7-346. rés. pol. 57 MÓL K-64, 1926-7-492. rés. pol.
