Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 365 rult az a feladat, hogy a szervezetet visszaállítsa a „helyes útra”.129 Az MNSZ hozzájárult ahhoz, hogy a magyar szövetkezetek csatlakozzanak a román szövetkezeti központhoz, az INCOOP-hoz, amely egyet jelentett a szövetkezeti vagyon államosításával.130 Az újabb, július 17-én és 18-án megtartott VB-ülésről megjelent sajtóhírek is azt sugallták, hogy taktikai változás állt be. A Világosság július 20-i számának első oldalán ezt a főcímet olvashatjuk: Nem sérelmi politizálás, hanem a népi demokrácia előbbrevitelével biztosíthatjuk jogainkat. A jogi végzettséggel rendelkező Takács Lajos a következő kijelentést tette: „A nemzetiségi kérdés [...] elsősorban nem jogi kérdés. A nemzetiségi kérdés a demokrácia kérdése, de csak egyik kérdése. Mert a demokratikus rendszernek még rengeteg megoldásra váró kérdése van.”131 Kurkó távollétében az értekezletet vezető Kacsó Sándor arra is rámutatott, hogy „a Kommunista Párt az az élgárda, amely lendületet ad a demokrácia fejlődésének”.132 Az MNSZ 1947. szeptember 21-22-én lezajlott temesvári kongresszusán elfogadott határozatban már nemcsak az RKP elsőbbségét fogadták el, hanem azt is leszögezték, hogy a sérelmeket nem önerőből orvosolták, hanem „a haladó demokratikus erőkkel együtt”.133 Az 1948. március 28-án lezajlott román parlamenti választások után tovább szűkült az MNSZ mozgástere. Az 1948. július 23-án és 24-én megtartott Csíkszeredái VB- ülésen elfogadott határozatban - többek között - két fő elvet mondtak ki: 1. az MNSZ áttér az osztályharcra; 2. újra leszögezték, hogy a nemzetiségi jogegyenlőséget csak a Román Munkáspárttal közösen vívhatják ki.134 A Román Munkáspárt 1948. december 12-én elfogadott határozata új koncepciókat fogalmazott a párt kisebbségpolitikája terén.135 A kisebbségi kérdést megoldottnak nyilvánította, de arra is figyelmeztetett, hogy a nemzetiségek körében ennek ellenére továbbra jelen van a „polgári nacionalizmus” és sovinizmus szelleme. Az MNSZ december 10-12-én Kolozsváron megtartott kongresszusán elfogadott határozatok mintha már a RMP határozatának ismeretében fogantak volna. A kongresszus határozatában egy utalást sem találunk, amely a szervezet érdekképviseleti funkciójára vonatkozna. Helyette az osztályharc, a magyarság soraiban megbúvó „polgári nacionalizmus”, a „szocializmus alapjainak építésében” való részvétel kihangsúlyozása kap teret.136 1949-ben a jogügyi és. közigazgatási, illetve a gazdasági bizottságok felszámolásával megszüntették azokat az intézményi struktúrákat, amelyek az MNSZ érdekképviseleti jellegére utaltak.137 Az 1949-es évre kibocsátott Falvak Népe Naptára címszavai a falvakban épülő szocializmusról, az RMP vezetésével folytatott küzdelemről, a kollektív gazdaságok hasznosságáról és a békéért folytatott harcról tudósítanak, illetve ezeket a témákat helyezik a középpontba.138 129 Világosság, 1945. június 6. 130 Az egész kérdéskörre: Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek sorsa a második világháború után. Valóság, 1998. 3. sz. 131 Világosság, 1947. július 20. 132 Világosság, 1947. július 19. 133 Romániai magyarság a békéért és népi demokráciáért. Kolozsvár, az MNSZ Központi Intézőbizottsága, 1947. 61. p. 134 Romániai Magyar Szó, 1948. július 25. 135 Igazság, 1948. december 15. 136 A Romániai Magyar Népi Szövetség IV. országos kongresszusa. H. n. Az MNSZ Központi Közművelődési Ügyosztálya. 1949, 62-63. p. 137 Az MNSZ Központi Intézőbizottságának 1949. január 17-én kelt körlevele a szakbizottságok felállítása és átszervezése tárgyában. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 3/1949. dós. 1-2. f. 138 Falvak Népe Naptára. H. n. Az RMNSZ Központi Közművelődési Ügyosztálya. 1950.
