Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
364 Nagy Mihály Zoltán dasági viszonyok közepette elveszítette aktualitását,124 és az újjászervezett megyei gazdasági bizottságok sem töltötték be hivatásukat.125 Másrészt az 1946-os novemberi választások után hatalmi pozícióját tovább növelő RKP magyarságpolitikájában taktikai elmozdulások történtek. A demokrácia győzelme a jogegyenlőség fölött A választási eredmények tükrében az MNSZ politikusai úgy érezték, hogy a megszerzett parlamenti mandátumok126 legitimmé tették a szervezet azon törekvését, hogy a romániai (össz)magyarság politikai képviseletének tekintse magát. Ugyanakkor attól, hogy a magyarság egységes választási magatartásával és az MNSZ-nek a választásokat megnyerő Demokratikus Pártok Blokkja (a továbbiakban: DPB) irányába tanúsított lojális együttműködésével hozzájárult a román politikai helyzet konszolidálásához, jogosan azt remélték, hogy most már semmi sem állhat a nemzetiségi egyenjogúsítás útjába. Részben a sikeresebb érdekvédelmi politizálás érdekében az MNSZ VB 1947. február 11-i ülésén a DPB-hez való csatlakozás mellett döntött.127 Azonban a kül- és belpolitikai életben bekövetkezett egyensúly-eltolódások átrendezték az MNSZ-nek a román politikai palettán elfoglalt helyét. A hatalomra törő RKP állampolitikai felfogása nem tolerálta azokat az elképzeléseket, amelyek a különböző erőforrásokat kivonni szándékoztak az állami ellenőrzés alól. De nemcsak az állami tulajdonban lévő erőforrásokat vonta felügyelet alá, hanem ezzel párhuzamosan a szabad társuláson alapuló szervezetek, intézmények felszámolása vagy beolvasztása érdekében is különféle intézkedéseket hozott. Ebből kifolyólag az önálló magyar gazdasági - és egyéb - intézményrendszer további fennmaradását az RKP nem támogatta. Luca Lászlónak az Igazság május 22-i számában megjelent politikai vádbeszédnek tekinthető cikke tulajdonképpen erre hívta fel a figyelmet. Az „elvtelen »magyar egység«”128 vádja kijózanítóan hatott. Luca helytelenítette az MNSZ-nek azon szándékát, hogy a magyarsághoz való tartozást - és ezzel a magyarság érdekeit- az MNSZ felügyelete alá vont, illetve általa létrehozott intézmények, valamint a vele munkamegosztásban álló magyar intézményrendszer együttesen határozzák meg. Az RKP nem vertikális társadalmi modellben gondolkozott, hanem horizontális modellben, osztálytársadalomban, ahol az állami felügyelet és az állami elosztás a vezérelv. Természetesen ez felerősítette az MNSZ-en belül már korábban kijegecesedett csoportok közötti ellentéteket. Az MNSZ Bukarestben május 30-tól június 2-ig tartott maratoni VB-ülésén - az alapszabályzatnak ellentmondva - felállított héttagú politikai titkárságra há124 Sajtóhírek szerint a Horzint Rt. megalakítása 1946. december közepéig elhozódott (lásd Népi Egység, 1946. december 14.), míg a levéltári források arról tanúskodnak, a miniszteri engedély megszerzésére és cég bejegyzésére csak valamikor 1947 elején került sor. A Horizont Rt. 1947. április 22-i átirata az MNSZ gazdasági bizottságaihoz a Horizont Rt. fiókok értesítése tárgyában, valamint a részvénytársaság alapszabályzatát illetően lásd ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 5/1947. dós. 276-273. f. 125 Hivatásukat a következő okok miatt nem tölthették be: „Véleményem szerint, addig, amíg a CASBI fennáll, illetve a magyar vagyonokat nem mentesítik a CASBI zár alól, a magyarság gazdasági életének emelése nem lehetséges olyan mértékben, hogy az komolyan érezhető is legyen, és így a magyar gazdasági bizottság működése is csak szószaporítás.’’ Polonyi István felszólalása a Kolozs megyei MNSZ megyei gazdasági bizottság 1947. október 1-jei ülésén. Uo. 83. f. 126 Az MNSZ 29 parlamenti képviselői mandátumot szerzett meg, habár egyes vélemények szerint 40 képviselői helyet is szerezhettek volna. 127 Töttössy Magdolna: i. m. I. köt. 155. p. 128 Igazság, 1947. május 22.
