Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 363 zott, aki a két világháború között a Romániai Nagyiparosok Országos Egyesületének Erdélyi-Bánáti ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett.118 Az MNSZ taktikája részben sikert aratott, mert úgy tűnt, vagy legalábbis azt a látszatott keltette, hogy képes együttműködni a különböző társadalmi rétegekkel, s mi több, az érdekcsoportokat bevonják a politikai döntéshozatalba. Valójában a romániai magyarságon belül létező és szabad társuláson alapuló érdekcsoportokat megpróbálta a saját intézményi csoportjává alakítani, vagy másképpen fogalmazva, saját hivatalnok rétegévé, bürokráciájává akarta tenni. Az MNSZ önerőből nem volt képes felülkerekednie a problémákon, a többletlegitimációs kényszerből fakadóan növelnie kellett intézményi kapacitását. A - nem csak - a magyar gazdasági intézményrendszerrel és érdekcsoportokkal való kapcsolatot ekkor még egyfajta koordinációs viszonyrendszerként értelmezte, ami a valóságban munkamegosztást feltételezett: a politikai védelem ellenében a magyar érdekcsoportok együttműködnek az MNSZ-szel. Ezt a tételt Kurkó Gyárfás az 1946. márciusi brassói intőbizottsági ülés után megtartott brassói népgyűlésen így fejtette ki: „Azonban, hogy még egészségesebben működjön szervezetünk, szükség volt a munka egészséges megoszlásjárja. Különböző nemzetiségi szervezeteink voltak a múltban: mezőgazdasági, szövetkezeti és egyházi egyesületek, szociális intézmények."119 Az MNSZ kereteinek „kiszélesítése” a kooperáció azért szükséges, hogy „ezt a munkát - véli az MNSZ elnöke - ne politikai embereink végezzék".120 A székelyudvarhelyi kongresszuson az MNSZ elnöke még pontosabban fogalmazott: „ezen szervezetek, intézményeink nagygyűléseink határozatait programunkká tettük, a kongresszussal ismertetni fogjuk azokat a határozatokat, amelyeket az illetékes szakegyesületeink vagy tanácsadó szervezeteink hoztak, mi politikai szempontból felülvizsgálva magunkévá fogjuk tenni, és politikai erőink teljes latba vetésével igyekezni fogunk azoknak a megvalósítására.”121 De nem feledkeztek meg a székelyföldi szavazatokról sem, vagyis a marosvásárhelyi gazdasági értekezleten felvetett székelyföldi gazdasági felzárkóztatást célzó tervről. Ennek érdekében a brassói gazdasági értekezleten bejelentették a Horizont Rt. megalakítását. Az eredeti elképzelések szerint a Horizont Rt. a székelyföldi „természeti kincsek kihasználására, faipari, szövőipari vállalatok alapítására, a székely borvizek értékesítésére, mezőgazdasági termények értékesítésére, árubehozatalra, gyárak és irodák létesítésére alakult”.122 A későbbi események azt bizonyították, hogy az MNSZ képtelen volt növelni intézményi kapacitását. Egyrészt azért, mert a létrehozott párhuzamos gazdasági intézmények nem építették ki saját szervezeti rendszerüket. A ROMAGÁT központi irodája csak kirakat jellegű volt,123 a Horizont Rt. megalakulását annyira elhúzódott, hogy az új gaz118 Uniunea Generálé a Industriaçilor din Románia (UGIR), vagyis a Romániai Nagyiparosok Országos Egyesületének Erdélyi-Bánáti tagozata 1919-1920-ban jött létre. Böszörményi a román Nemzeti Liberális Párttal tartott fenn jó kapcsolatokat. Erdélyi és Bánáti Közgazdasági Lexikon. Szerk. Dr. Klein Dezső-Fried János. H. n. 1929, 58-59. p. A bizottság másik két tagja: Antal Dániel, az MNSZ gazdasági bizottságának vezetője és Zsigmond Ákos. Világosság, 1946. május 16. 119 Bányai László hagyatéka, MOL XIX-J-l-l (1945-1958), 1. d. 1/g. sz. n. A brassói intézőbizottsági ülésen felszólaló EMGE-küldött ezt a viszonyt a következőképpen határozta meg: „Mi, akik az MNSZ politikai védelmét élvezzük és élveztük a múltban, mi nem lehetünk és nem leszünk hálátlanok. Éppen ezért kívánunk megegyezést, békés egyetértést. Uo. sz. n. 120 Uo. sz. n. 121 Uo. sz. n. 122 MÓL, Külügyminisztérium iratai, Románia admin, XIX-J-1-k, 18. d. 16/b. ikt. sz. 40.971/1946. sz. n. 123 A ROMAGÁT kolozsvári központi irodája részére a Szövetség épületében különítettek el egy szobát, az irodában csak Böszörményi és a szövetség Szövetkezeti Központtól „kölcsön vett” titkárnő dolgozott csupán. Az információért köszönettel tartozók Kiss Andrásnak, a kolozsvári állami levéltár nyugalmazott főlevéltárosának.
