Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 347 A tárgyalásokról szóló tudósítások hiába hirdették az újságok első oldalán és öles címekkel a kormány támogatásáról szóló beszámolókat,22 arról már csak a tárgyaláson részt vevő - igencsak népes - küldöttség szerezhetett tudomást, hogy az MNSZ jogi érveivel szemben a kormány és az ODA politikai jellegű ellenvetéseket és kifogásokat fogalmazott meg. Például az MNSZ azon javaslatát, amely az újonnan létesített Bolyai Egyetemen felmerülő tanerőhiányt - a helyben maradt vagy az 1945-ben visszatért - magyar állampolgárságú oktatókkal kívánta megoldani, Vasile Luca23 politikai szempontból nem tartotta helyesnek. Véleménye szerint Magyarországgal ellentétben „Erdélynek nagyobb demokratikus hagyományai vannak", tehát politikai szempontból „az erdélyi értelmiségieket nem lehet összehasonlítani magyarországi társaikkal”.24 Az 1945 novemberében Marosvásárhelyen megrendezett központi intézőbizottsági ülés újból a demokrácia elsőbbségét hirdetők táborának győzelmével zárult. Az értekezleten elfogadott nyilatkozatban még a határok kérdését is a „demokrácia megerősödésének” rendelték alá25. A nyilatkozatban kifejezett kisebbségi lojalitás egyrészt jelzés értékű volt a külvilág számára, mert politikai értelemben ezzel az MNSZ az egész magyar társadalom nevében egy olyan kormány mellett tett hűségnyilatkozatot, amelyet 1945. augusztus 20-a után sem az angolszász nagyhatalmak, sem I. Mihály király nem ismertek el (a román társadalom sem). Másrészt az MNSZ a romániai magyar közösség nevében lemondott az önrendelkezési jogról.258 Nem utolsósorban a határok sérthetetlenségének implicit deklarásával a Groza-kormánynak nyújtottak segítséget, annak „nemzeti elkötelezettségét” igyekeztek alátámasztani. A Központi Intézőbizottság marosvásárhelyi ülésszakán elfogadott döntés felszínre hozta az MNSZ-en belüli irányzatokat is. A vitában győzedelmeskedők ezzel nem a magyarságon belül általuk szorgalmazott demokratikus egység megerősödését érték el, hanem éppen ellenkezőleg, a kormány és az RKP iránti kifejezett lojalitásukról tettek tanúbizonyságot. Ez eredményezte azt a folyamatot, amelynek során - mind a vezetőség, mind a tagság körében - egyre többen kétségbe vonták a demokratikus rendszer magyarságpolitikájának eredményességét, megkérdőjelezve a korábbi taktika helyességét is. A demokratikus rendszer bírálata A marxista dialektikára alapozott új tétel értelmében,26 a demokratikus államhatalomnak a jogegyenlőség kivívása érdekében felül kell vizsgálnia szerveinek működését, amely önkritika - természetesen - a demokrácia további megerősödését szolgálta vol22 Világosság, 1945. augusztus 27-i címoldalon: A Magyar Népi Szövetség kiküldöttei közös értekezletet tartottak a kormány tagjaival, az alcímek: Kurkó Gyárfás: Őszintén fogunk beszélni; Luka László: A romániai magyarság égető kérdéseit többé nem lehet elodázni. 23 Az RKP-n belül Vasile Luca (Luca László) volt a magyar ügyek referense, a párt szűk hatalmi centrumának tagja. 24 Arhivele Nationale Bucureçti (a továbbiakban: ANB), 2348. F. C.C. al P.C.R. 125/1945. dós. 7. f. 25 Az MNSZ propagandájában erőltetettnek tekinthető a demokrácia és a jogegyenlőség szétválasztása, hiszen a klasszikus demokrácia fogalomban benne van a jogegyenlőség fogalma is. 25a A két világháború közötti kommunista propagandában az önrendelkezési jogot összekapcsolták a területi elszakadás követelésével. Igaz, a harmincas években az erdélyi magyarság esetében már csak a teljes jogegyenlőség igényét fogalmazták meg. Erről bővebben lásd: Lipcsey Ildikó: A román kommunista párt a nemzetiségi kérdésről. Tiszatáj, 1987. 9. sz. 79-98. p. 26 Az MNSZ Torda megyei szervezetének 1946. február havi működéséről szóló jelentésében olvashatjuk: „A demokráciának adni és nem elvenni kell. [...] Egy szabadságáért küzdő nép nem választhatja el önnön szabadságát más, vele együtt élő népek szabadságától. [A román nép szabadságát a romániai magyarságtól. - N. M. Z.] À történelmi dialektika szemüvegén azt látjuk, hogy ahol a történelem folyamán ezen hibák megtörténtek, ott a proletariátus saját szabadságának saját sírját ásta meg.” ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dós. 56. f.
