Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
346 Nagy Mihály Zoltán léptek fel a nemzetiségi jogegyenlőség kizárólagos követelésével, annak megvalósulását az ODA-ba tömörült pártokkal való szoros együttműködéstől várták.16 Azt állították, hogy a magyar egység megteremtése, a magyarság sorainak megtisztítása, az ország demokratikus átalakításában való részvétel vezethet el a jogegyenlősséghez. Ennek a logikának a fenntartása veszélyt jelenthetett (és jelentett is) a magyarság jogkiterjesztésére és jogvédelmére nézve. Ugyanis ha a nemzetiségi jogegyenlőség nem cél, hanem csak eszköz a demokratikus rendszer kiépítése során, úgy ezt az elvet félre is lehet dobni, amikor a hatalmi-politikai szerkezet úgy kívánja. Az 1945 májusában megrendezett kolozsvári kongresszuson a dél-erdélyiek álláspontja érvényesült. Az elfogadott határozatban a nemzetiségi jogok védelmét a demokráciának és a két nép közötti baráti viszonynak rendelték alá.17 Rögzítették azokat a kérdéseket is, amelyek rendezését a kormánytól várták: a földtörvény végrehajtása során elkövetett jogsérelmek, továbbá az állampolgársági törvény diszkriminatív jellege, a CASBI hivatalainak visszaélései, a tisztviselők kinevezése (visszahelyezése), a szövetkezetek működésének akadályoztatása, a katonai amnesztia, a közoktatási kérdések és még folytathatnák a sort, olyan problémahalmazt jelentettek, amelyek hátrányosan befolyásolták a magyar társadalom minden rétegének mindennapi egzisztenciáját. A szervezet irodái ezek után „panaszirodákká” alakultak át, és az állami apparátus részéről elkövetett visszaélések tovább növelték a magyarságon belüli elégedetlenséget. Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottságának 1945. augusztus 3-i körlevele arról tanúskodik, hogy a politikai vezetés ennek ellenére sem revidiálta álláspontját: „Központunk a legnagyobb éberséggel őrködik a magyarságot érintő kérdések elrendezésénél, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez minden alkalommal a demokrácia megerősödésével kell történjen és nem ellenkezőleg. Minden kifelé történő izgatás, elégedetlenség az ellenségeinkkel való együttműködést jelenti és egyben szervezetünk és a román demokrácia közti viszony rosszabbodásához vezet. Mondanunk sem kell, hogy ez azonos a nemzetiségünk elleni merénylettel.”18 Az előbbi idézetből egyértelművé válik, hogy az MNSZ nem kérdőjelezheti meg az állam hatalmát. Nem támadhatja a kormányt: a felelősséget elhárítja, és helyette egy megfoghatatlan ellenségképet gyárt. Véleménye szerint a hibák oka „a gépezetbe került homokszem”, ami a „reakció műve”. A magyar társadalmat arra kérték, hogy leplezzék le „a demokrácia gúzsbakötőit”, és ugyanezzel a követelménnyel fordultak a magyar sajtóhoz is.19 Kurkó fenti kijelentései a bukaresti tárgyalások után kolozsvári - Nyári Színkörben tartott - beszámolójában20 hangzottak el, amelyben ismét leszögezte: „Legyünk tudatában annak, hogy amilyen mértékben mélyül országunkban a demokrácia, olyan mértékben mélyülnek az együtt lakó népek kapcsolatai és fejlődik tovább a nemzeti jogegyenlőség."21 16 Népi Egység, 1944. október 22. Az október 16-i értekezleten felszólaló Kurkó Gyárfás és Bányai László beszéde. 17 Világosság, 1945. május 15. 18 ANDJ Cluj 28. F. Organizafia UPM Jude^ene Turda 1945-1950 (a továbbiakban: UPM Turda) 1/1945. dós. 139. f. Kós Károly fgy frt erről a „szájkosár” politizálásról: „ma, amikor a kivívott szabadságunkkal dicsekszünk a múltak elnyomásával szemben, a jogos kritikának megnyilvánulása tilosabb és veszedelmesebb, mint valaha. Aki kritizálni merészel, az fasisztagyanús, akit félre kell állítani, vagy éppen a bíróság elé utalni.” Kós Károly 1945. szeptember 16-i levele Lakatos Istvánhoz. Kós Károly ekkor az MNSZ Kolozs megyei szervezetének volt az elnöke, Lakatos István pedig a Román Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottsága elnöki tisztségét töltötte be. A levél megtalálható: Kós Károly levelezése. Összegyűjt., rendez., szerk., bev. és jegyzet Sas Péter. Budapest, Mundus Könyvkiadó, 2003, 386. p. 19 Világosság, 1945. szeptember 8. 20 A tárgyalásról megjelent híradások: Világosság, 1945. szeptember 10., 17. p. 21 Uo.
