Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 335 használatának kérdésével és az ezzel kapcsolatos panaszaival. A központi cseh bürokrácia útvesztőjébe terelődött a kérdés, és ezzel úgy tűnik, a megoldás is elveszett. Másfél éves aktatologatás után ad acta tették a kérdést, és a kisebbségi statútumtól várták a kérdés megoldását, azonban 1938 tavaszán erre már késő volt. Az elégedetlen kisebbségek problémája ekkorra már ilyen módon kezelhetetlenné vált. A kormány részéről azonban újabb tapogatózások folytak az Egyesült Magyar Párt irányában. 1937. február 11-én Beneš ismét magához kérette Esterházyt, és azt mondta, ha Šrámek miniszter magához kéretné, tegyen eleget a kérésnek. Šrámek, a cseh néppárt elnöke másnap valóban magához kérette a parlamentben Esterházyt. Jelen volt a megbeszélésen Rückl pápai kamarás is. Šrámek azt ajánlotta, terjessze elő neki és Hodža miniszterelnöknek a magyar párt követeléseit, és fgérte, hogy mindent meg fog tenni azok teljesítéséért. Cserében azt kérte, a magyarok járjanak közben a Szentszéknél a modus vivendi59 mielőbbi életbe léptetése érdekében. Esterházy kijelentette, a modus vivendi nem magyar érdek, és ez nem oldja meg a magyar katolikusok problémáit. Ezen az áron nem mehet bele a követeléseik tárgyalásába. Már átadták a miniszterelnöknek a követeléseiket, tehát nem szükséges továbbiak átadása.60 Április 23-án sor került egy újabb Beneš-Esterházy találkozóra, amely szintén eredménytelen volt. A magyar álláspontról az esetleges tárgyalásokon a miniszterelnökkel az 1937. január 16-án Pozsonyban sorra került ülésen határoztak a párt törvényhozóinak és tartománygyűlési képviselőinek a közös ülésén. A rendőrségi jelentés szerint olyan pontokat is bevettek a követelések közé, amelyek kizárták a tárgyalás eredményességét, így fel akarták vetni a földreform során létrejött szláv telepek felszámolását.61 1937 tavaszán valóban készült egy átfogó memorandum A csehszlovákiai magyarság sérelmei címmel, amelyet május 5-én adtak át Kánya miniszternek is. Ez az előző, elsősorban nyelvi és kulturális problémákkal foglalkozó beadványoktól eltérően több területet érintett: kulturális sérelmek (17 pontban), egyházi sérelmek (6 pontban), gazdasági sérelmek (8 pontban) és politikai sérelmek (13 pontban). 1937. október 25-én Pozsonyban ismét összegyűltek a magyar parlamenti törvényhozók és a tartományi képviselők, ahol fontos kérdéseket vitattak meg. Szüllő bevezető beszédében pesszimista képet festett a belpolitikai helyzetről. Szólt a kis népekre leselkedő német veszélyről, továbbá arról, hogy az új szlovák generáció magyarellenes, ezért a néppárttal nem lehet együttműködni. Az ülésen kijelölték a legfontosabb feladatokat: ki kell tartani a követelések mellett, amelyeket a köztársasági elnökválasztásnál terjesztettek elő; tiltakozni kell a községi választások elhalasztása miatt; minden szintű képviselő-testületben fel kell lépni a magyarság követeléseiért. Az 1938-as jubileumi év elején a magyar pártok egy újabb memorandumot adtak át Beneš elnöknek és Hodža miniszterelnöknek. A memorandumot Járass Andor készítette. A bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az nem foglalja magában a párt egész programját, csupán az állam vezetőinek figyelmét hívja fel a problémákra. Ezután következnek három részre osztva, 67 pontba foglalva a követelések. Az első rész általános al59 Az 1927 decemberében a Vatikánnal megkötötte modus vivendinek nevezett egyezmény, amely megengedte, hogy a csehszlovák kormány beleszólhasson a püspökök kinevezésébe, és a Vatikán azt is vállalta, hogy új egyházmegyei határokat állapít meg, és az összes csehszlovákiai egyházmegyét az országban székelő püspökök hatáskörébe utalja. Ez azt eredményezte, hogy megszűnt az esztergomi érsek közvetlen fennhatósága a Szlovákiában fekvő egyházmegyék felett. 60 Petravich pozsonyi konzul jelentése. 1937. február 18. MOL K 64, 70. csomó, 7. tétel, 128/res/1937. 61 A pozsonyi rendőr-igazgatóság jelentése a tartományi hivatal elnökségének. 1937. január 22. SNA BA, fond PR BA, 253. doboz, 928/1937/prez.
