Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
328 Angyal Béla A német kisebbség pártjainak kormányba lépése új helyzetet teremtett, jelenlétük csaknem 12 éven keresztül belpolitikailag stabilizálta az országot. Az új, immár a két német pártot, az agrárokat és a keresztényszocialistákat is magában foglaló kormány parlamenti bemutatkozásán Švehla kormányfő bejelentette a hajlandóságot a kisebbségi kérdés rendezésére. A kormányprogram megszavazásánál mindkét ellenzéki magyar párt „várakozó álláspontra” helyezkedett.26 Az OKP nem szavazott, az MNP pedig tartózkodott. „A két magyar párt tehát az elvi álláspontban teljesen egységes, csak a taktikában vall más meggyőződést" - írta a Komáromi Lapok.27 Valójában a két párt különböző helyzetben volt. Az OKP ellenzéki pártként szerepelt továbbra is, az MNP pedig egy parlamenti klubban maradt a német agrárpárttal, a kormánykoalíció tagjával. Szent-lvány tárgyalásokat kezdett a kormányfővel a kormánykoalícióhoz való csatlakozásról. A két párt közötti ellentétek, a pöstyéni tárgyalástól eltérően, teljes egészében felszínre kerültek a Kürthy István vezette bizottság következő ülésén, november 22-én Pozsonyban. Az ülés elején Kürthy István elnök felszólította Szent-lványt, számoljon be a pöstyéni találkozó óta eltelt eseményekről. A nemzeti párt elnöke elmondta, hogy a németek puccsszerű kormányba lépése után közölte a németekkel, hogy visszanyerte „szabad kezét". A nemzeti párt összeállította követeléseit, és kérte a németeket, hogy tegyenek meg mindent teljesítésükért. Sikertelenség esetében hívják vissza minisztereiket a kormányból. Ha ezt megteszik, a pártszövetség továbbra is fennmarad, ellenkező esetben a szabad döntés lehetőségét fenntartja. A németek közölték velük, mindent megtesznek a követelések teljesítése érdekében, de a minisztereik visszahívására nem adtak választ. Erre az MNP közölte a kormány képviselőivel, ha nem teljesítik a követeléseiket, a költségvetés ellen fognak szavazni.28 Szent-lvány beszámolója után Szüllő kijelentette, hogy a magyarokhoz közelebb állnak a szlovákok, mint a szudétanémetek. A németek soha nem fognak kiállni Szlovákia autonómiájáért, és nekik ezért kell küzdeniük. Végül „kéri a Magyar Nemzeti Pártot, hogy önálló klubbá alakuljon át, és akkor nagyobb eredményt érhetünk el”.29 Szentlvány ezzel nem értett egyet, nem akart a németekkel azonnal szakítani. „Úgy véli, hogy ha merev álláspontra helyezkedünk és nem vagyunk hajlandók támogatni a polgári pártokat, akkor Hlinkáék s a németek mindent el fognak szedni előlünk és mi elszigetelve leszünk.”30 Kérte Szüllőt és a keresztényszocialista pártot, ne hagyják őt magára a kormánnyal való tárgyalások során. Ezután Kürthy is támadásba lendült, és kijelentette, az itteni magyarság legfontosabb feladata rámutatni az igazságtalanságokra és követelni a revíziót. „Minden hozzásimulás a republikában fönnálló kormányzati rendszerhez tehát határozottan káros a magyar nemzetre nézve.”31 Felszólította a nemzeti pártot, lépjen ki a közös német klubból. A tárgyalás eredménytelenül végződött, a bizottság nem is ült össze többet. Mint láttuk, a két párt politizálása között alapvető stratégiai különbségek voltak. A Magyar Nemzeti Párt 1926 őszén tárgyalásokat folytatott a kormányba lépésről, illetve a megfogalmazott követeléseik teljesítéséről. Szent-lvány részletesen beszá26 Az Országos Keresztényszocialista Párt várakozó álláspontja. PMH, 1926. október 21. 1. p. 27 Várakozó állásponton. KL, 1926. október 23. 1. p. 28 MOL K 64, 17. csomó, 7. tétel, 582/res/1926. 29 Uo. 30 Uo. 31 Uo.
