Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
326 Angyal Béla Az állampolgársági kérdés megoldása hiányos ugyan, de mégis egyik eredményünket jelenti. Néhány kisebb kívánságunk szintén elintézést nyert. Levélváltás alakjában fikszírozott megegyezésünk van az elbocsátott tisztviselők ügyének rendezésére. Ezenkívül vannak a földreform, iskolaügyek stb. esetleg elérhető eredmények...” A további politikai irányvonallal kapcsolatban arról kellett dönteni, hogy a németekkel együtt továbbra is támogassák-e a polgári oldalt bizonyos gazdasági és kulturális kérdésekben, valamint részt vegyenek-e a földreform felügyeletére létrehozandó szervben. „Mindezeknek súlyos consequenciái vannak. Pl. a költségvetést szükség esetén, ha feltételeink teljesíttetnek, meg kell szavaznunk" - figyelmeztet a beszámoló.19 Az ülésen részletesen foglalkoztak az OKP-hoz való viszonnyal is, amely rendkívül elmérgesedett. A beszámoló szerint az OKP négy képviselője teljesen elszigetelődött a parlamentben. Az ellentéteket részben Szüllő Géza magatartásával és az általa képviselt régi politikai irányvonallal magyarázzák.20 „Szüllő Géza mondotta, hogy mi vármegyei politikát csinálunk... Ezenkívül megállapítja minden alkalommal, hogy a régi politikai iskolában nőtt fel s így ő mindegyikünknél sokkal jobban tudja, mit kell tenni és hogyan kell tenni.” A nemzeti párti új magyar politikai elit válasza erre a következő volt: „Távol áll tőlünk a régi politikai iskolát támadni vagy lekicsinyelni, távol áll tőlünk Szüllő politikai készségét kétségbe vonni, meg kell azonban állapítanunk, hogy a korlátolt és általános választói jog alapján választott parlamentek összetétele, politikai módszerei között óriási különbségek vannak. - Különösen áll ez a régi magyar és a mostani parlamentekre [...] a régi budapesti képviselőházban mi az uralkodó nemzethez, itt pedig az uráliakhoz tartozunk.” A helyzetjelentés szerint jobb lenne, ha Szüllő csak a külpolitikával foglalkozna, a belpolitikát Szent-lványra kell bízni. Javaslat született a két párt együttműködését segítő 8-8 tagból álló bizottság kijelölésére is.21 A pártvezetőség elfogadta a beszámolót. Azonban hamarosan nem az MNP által javasolt, hanem egy egészen más bizottság alakult meg a két párt közötti együttműködés elősegítésére. Augusztus 4-én Magyarországon találkozott Szüllő és Szent-lvány Bethlen István miniszterelnökkel és Prónay György államtitkárral. Ők már korántsem értékelték olyan pozitívan a csehszlovák nemzetgyűlésben lezajlott eseményeket. Kijelentették, hogy a magyarság egészére nézve káros a két párt ellentétes álláspontja a vámok ügyében, illetve káros a pártok közötti versengés. Megállapították, hogy az MNP-nek mindent meg kell tennie, hogy a németek és a szlovák néppárt ne lépjen be a kormányba. Tudomásul vették, hogy a nemzeti párt tett néhány kormánytámogató lépést. „Szükséges a jövőre nézve lerögzíteni, hogy a jövőben ennek a támogatásnak semmi esetre sem szabad állandónak lenni, a nemzeti pártnak a maga részéről nem szabad egy állandó lekötöttséget vállalni...” A két párt közötti vitás kérdések rendezésére létrehoznak egy bizottságot, amelyben az OKP részéről Szüllő, Jabloniczky János, Grosschmid Géza és Bittó Dénes, az MNP vezetői közül Szent-lvány, Törköly József, Szilassy Béla és Korláth Endre vett részt. Továbbá három tagja volt a testületnek: Bartal Aurél, Hammersberg László és Kürthy István, mind a hárman volt főispánok, a régi politikai elit tagjai. A bizottság elnöke Kürthy István, volt Komárom megyei főispán lett. Azonban magyarországi részről nyomatékosan leszögezték: „Általában a fontos politikai kérdésekben az utasítási, illetve döntési jo19 Uo. 20 Szüllő Géza 1901-ben már a budapesti parlamentben volt képviselő. 21 MOL K 64, 17. csomó, 7. tétel, 346/res/1926
