Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
318 György Béla falvi; Pál Gábor, bethlenfalvi; Parecz Béla; Sándor József, pékéi; Sebesi János, bolgárfalvi és derzsi; Sulyok István; Szabó Béni; Szentkereszthy Béla, ifj.; Szoboszlay László; Teleki Arthúr; Tornya Gyula; Török Andor; Vásárhelyi János; Weisz Sándor; Wilier József.23 Összesen 38 személy birtokolta az elnyert 98 mandátumot, öt személy (Bethlen György, Gyárfás Elemér, Jósika János, Sándor József, Wilier József) hat alkalommal, a többiek 1-5 alkalommal. Átlagéletkoruk 45 év volt. Foglalkozás szerint: 5 pap/lelkész (Görög Joachim, Ignácz László, Laár Ferenc, Molnár Kálmán, Vásárhelyi János), 4 arisztokrata (Bethlen György gróf, Jósika János báró, Szentkereszthy Béla ifj. báró, Teleki Arthúr gróf), 4 lapszerkesztő/újságfró (Hegedűs Nándor, Jakabffy Elemér, Paál Árpád, Sulyok István), 1 bölcsész (Sándor József), 1 kisiparos (Szabó Béni), a többi 23 jogász/ügyvéd. A közügyek érdekében minden lehetséges módszert megpróbáltak bevetni, voltak három alkalommal kihallgatáson a királynál, tucat számra írtak memorandumokat az éppen funkcióban levő miniszterelnöknek, minisztereknek, államtitkároknak, különböző kérdésekben az illetékes hivatalvezetőknek, vagy tiltakozásképpen éppen kivonultak a parlamentből. Ugyanakkor a párt 15 alkalommal fordult különböző ügyekben panaszszal a Népszövetséghez.24 Figyelembe véve a bukaresti politikai viszonyokat, talán a legeredményesebb tevékenység az ún. „kijárások” voltak, az elnök, Wilier és különböző küldöttségek részéről. Általában a csoport a parlamenti ülésszak idején minden hó első csütörtökén ülésezett (ma 55 db jegyzőkönyv ismeretes),25 azokról kommünikét adtak ki, évente beszámoltak az Intéző Bizottságnak, és minden alkalommal a nagygyűléseken. Hozzászólásaikból/felszólalásaikból a parlament két házában több mint 550-ről van tudomásunk.26 Gyárfás a szenátusban 206 alkalommal, Wilier a képviselőházban 78 alkalommal beszélt (természetesen mások is többször hozzászóltak) törvények, törvényjavaslatok benyújtásakor, de főképp a magyarságot érintő sérelmek esetében. Ezért alakulhatott ki a román közvéleményben, hogy a párt csak sérelmi politikát folytatott. A parlamenti csoport munkáját gyakran szakértői gárda is támogatta, így a szakosztályok szakemberei, az egyházak iskolaügyi referensei, de személy szerint fontos szerepet játszott Balogh Arthur, Fritz László, Jakabffy Elemér, Pál Gábor. „Willer Iroda” Wilier József (Kecskemét, 1884-?) köztisztviselő (polgármester), lapszerkesztő a Brassói Lapoknál, egyben a Brassói Dalárda karnagya volt. Bethlen pártelnök 1926-ban őt kérte fel az alakuló bukaresti iroda vezetésére, és mindig biztosan mandátumhoz jutó helyet biztosított neki. Ő volt az „Öreg Titoknok”, „Charge d’affaires”, ahogy Bethlennek küldött leveleiben titulálja magát. 12 év alatt közel 300 levelet, tudósítást küldött Bethlennek a fővárosi politikai „boszorkánykonyhából" összeszövődésekről és széthú-23 Választások szerinti összefoglaló táblázatot lásd: Mikó: i.m. Magyar törvényhozók a román parlamentben. Függelék. A magyar törvényhozók életrajzait lásd A Magyar Párt törvényhozó tagjai. In Nagy Dániel (szerk.): Országos Képes Magyar naptár az 1927-ik évre. Arad, Réthy nyomda, 1927; A Magyar Párt megválasztottal az eddigi választásoknál. Magyar Kisebbség, 1934.1. sz. 30-31. p.; Osvát Kálmán (szerk.): Erdélyi lexikon. Oradea-Nagyvárad, Szabad Sajtó Könyv és Lapkiadó Rt, 1928. [Reprint kiadása: Mentor, Marosvásárhely, 2002]; Keresztény Magyar Közéleti Almanach, Erdély, III. köt. Budapest, Atheneum, 1941. 24 Mikó: i. m. 305-306. p. 25 Iratok... i. m. 259-374. p. 26 Uo. 382-412. p.
