Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Társadalmi konfliktusok egy székely falu kollektivizálása idején 299 rétében 1950 januárjában létrehozott Agrárbizottság12 1950. június 16-i gyűlésén már azt hangoztatták, hogy a kollektív gazdaságok nem a parasztok, hanem a párt kezdeményezésére jönnek létre.13 Június hónap végén-július elején újabb hat kollektív gazdaság alakult a rajon fejlettebb mezőgazdasági kultúrájú övezetében (Székelykeresztúr környékén). Az első közös gazdaságok megalakításakor a megyei pártszervek a helyi társadalmi, gazdasági feltételek körültekintő vizsgálata után jelölték ki a kollektivizálásra alkalmasnak talált településeket. A falvakba agitátorokat küldtek, ezek irányításával alakították meg a helyi kezdeményező bizottságokat. 1950 második felében és 1951 folyamán - bár a pártvezetés országos szinten fokozta a kollektivizálási kampányt - Udvarhely rajonban nem alakult egyetlen kollektív gazdaság sem. 1952 tavaszán újabb erőszakos kampány indult: 1953 nyaráig összesen 20 kollektív gazdaságot szerveztek a rajonban. Követve a párt eredeti stratégiáját az életképes kollektív gazdaságok alakításában 1952-53-ban a rajon minden kis táján belül, a gazdaságilag legfejlettebb településeken szervezték meg a közös gazdaságokat: a két Homoród mentén Szentpálon és Recsenyéden, Erdővidéken, Olaszteleken és Székelykeresztúr vidékén Fiatfalván, Szentábrahámon. 1952 nyarától a helyi lakosok közül választott néptanácselnököket és titkárokat idegen, munkásszármazású káderekkel cserélték le, akik általában a kollektivizáló pártállam fő helyi támaszai voltak. Ez az akció országos méretű volt: a hatalom a néptanácsok választott vezetőit több mint 8000 „fejlett osztálytudatú” városi munkáskáderrel cserélte le.14 A következő években a rajoni kollektívszervezés üteme - akárcsak országos szinten - lelassult: még két közös gazdaságot szerveztek 1955-ben. Majd 1959 elejéig egyetlen kollektív gazdaság sem alakult. A teljes kollektivizálás felé vezető úton átmenetinek számító, félig egyéni, félig közös gazdálkodási formaként 1953-tól társulásokat szerveztek. Ebben a gazdálkodási szervezetben még megmaradt a föld, állatok és munkaeszközök fölötti magántulajdon, ugyanakkor a beszolgáltatási kötelezettségek nem voltak olyan súlyosak, mint amivel az egyéni gazdálkodókat sújtották. Udvarhely rajonban a kollektivizálás ritmusa a Román Munkáspárt III. kongresszusa után (1960. június) gyorsult fel, a társulásokat a kollektivizálás utolsó hullámában sorra kollektív gazdaságokká alakították át. Homoródalmás nem tartozott a kedvező természeti, gazdasági adottságú települések közé a rajonban. A kollektivizálás politikai előkészítése itt is elkezdődött már az első időszakban, de a közös gazdaság csak kevéssel az országos folyamat lezárása előtt, 1962. január 14-én alakult meg. A vizsgált település kollektivizálástörténetének konfliktusai - úgy gondoljuk - reprezentatívak a rajon utolsó szakaszban (1959-1962) kollektivizált falvainak belső viszonyaira. Ezt a feltevésünket további kutatások megerősíthetik vagy cáfolhatják. Intézmények és eszközök a kollektivizálásban A Román Munkáspárt vidéki szervezetei a kollektivizálás kezdetekor még gyengék voltak, a legtöbb településen nem is léteztek. Vizsgálatunk színhelyén a Magyar Népi Szö-12 Dan Cätänus-Octavian Roske: Colectivizarea agriculturii ín Romania. Dimensiunea politicä. Vol. I. 1949-1953. Institutul National pentru studiul totalitarismului, Bucureçti, 2000, 17. p. 13 Dan Cätänus-Octavian Roske: Drama comunizärii satelor româneçti. Dosarele Istoriei, 2003. 1. sz. 23. P-14 Dan Cätänus-Octavian Roske: Colectivizarea agriculturii in Romania. Dimensiunea politicä. Vol. I. 1949-1953. Bucureçti, Institutul National pentru studiul totalitarismului, 2000, 46. p.
