Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Társadalmi konfliktusok egy székely falu kollektivizálása idején 297 A történészek a kollektivizálás történetét több szakaszra osztották10:- 1949-1953 között volt az első lendületes időszak, ekkor alakultak az első közös gazdaságok, az erőszakos szervezési módszerekkel szemben országszerte ekkor volt a leghevesebb paraszti szembeszegülés.- 1954-1955. december között a stagnálás jellemző a kollektív gazdaságok szervezésében, ekkor inkább társulásokat hoztak létre.- 1956-1957 az újabb szakasz előkészítése, ekkor a politikai diskurzus szintjén tervezik a kollektivizálás újraindítását.- 1958 nyarán erőszakos módszerekkel kezdődött újra és 1962 áprilisában fejeződött be Romániában a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Az ország mezőgazdasági területének 94%-a szocialista termelőszervezetek (kollektív gazdaságok, állami gazdaságok) tulajdonába ment át. A helyszín A vizsgált kollektivizálás-történet helyszíne Homoródalmás, 1950-től Sztálin tartomány, majd 1952-től a Maros Magyar Autonóm Tartomány Udvarhely rajonjának egyik községe (lakossága 1956-ban 2490 fő volt). Az 550-1000 m tengerszint feletti magasságon elterülő 11 225 ha kiterjedésű faluhatáron az agrárstruktúrát - akárcsak más székelyföldi falvakban - itt is a kisbirtok abszolút uralma jellemezte. A szétaprózódott birtokszerkezetet mutatja, hogy a századelőn a 2802 ha mezőgazdasági területből 1169 ha szántóterületen 13 354 birtoktest volt a faluhatárban. Az 1909-ben befejezett tagosításnak a termelékenység növelésében nem volt szerepe: az osztó örökösödési rendszer következményeként a kollektivizálás időszakára a három birtoktestbe összevont családi szántóbirtokok újra feldarabolódtak. A kollektivizálás idején a családi átlagbirtok 1,3 ha szántó és 2,4 ha kaszáló volt. Mindössze néhány gazdaságnak volt 10 ha fölötti birtoka. A kisbirtokok több mint fele hegyes, dombos kaszálóterület, és a szántók is gyenge termékenységi kategóriákba sorolt földek voltak. A termelési technika más, fejlettebb mezőgazdasági kultúrájú tájak (mint például a közeli Szászföld) gazdálkodásához képest elmaradott volt. Az ugarhagyó rendszerű gazdálkodást (háromfordulós határhasználat) közvetlenül a kollektivizálási kampány kibontakozása előtt, a negyvenes évek második felében szüntették meg. Bár a családok között jelentékeny birtok- és vagyoni különbségek voltak, a kisebbnagyobb vagyonú gazdálkodók életformája között nem volt lényeges különbség. A legnagyobb birtokosok (10-13 ha földdel rendelkezők) is együtt dolgoztak földjeiken a napszámosaikkal. A két világháború közötti időszakban a társadalmi elkülönülés formái főleg időhasználatban, szórakozási formákban jelentkeztek: a paraszti eredetű kereskedők, kisiparosok, tisztviselők vékony rétege és a gazdálkodók életviteli különbségeiben (az „urak” vadászni jártak, együtt kártyáztak, mulattak). A földtulajdonnak és az állatállománynak a helyi társadalmi pozíciók rendszerében - mint mindenütt általában a paraszti társadalmakban - kitüntetett státuszjelző szerelő A kutatók az egyes szakaszokon belül több, változó intenzitású periódust különítettek el. Levy, Robert: Primúl val al colectivizärii: politici centrale çi implementare regionalä, 1949-1953. In Järänimea $/' puterea. ProcesuI de colectivizare a agriculturii ľn Romania (1949-1962). Iasi, Polirom, 2005, 66-82. p.; Oprea, Marius: „Transformarea socialista a agriculturii": asaltul final, 1953-1962. In Järänimea $i puterea. ProcesuI de colectivizare a agriculturii In Romania (1949-1962). Iasi, Polirom, 2005, 83-112. p.
