Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
296 Oláh Sándor Másik forrásunk a falu kollektivizálás-konfliktusairól egy paraszti levelezés néhány darabja: Szabó Mózes (1900-1968) és felesége Sándor Jula (1902-1962) Homoródalmásról fiuknak, Szabó Gyula írónak (1930-2004) az ötvenes években írt levelei. A szülők rendszeresen beszámoltak Kolozsváron élő gyermeküknek a középparaszt családot és a falut ért hatalmi kényszerekről és zaklatásokról.3 Ugyanide tartozik az író önéletrajzi kötete is.4 A fentiek mellett a kollektivizálás korszakának levéltári dokumentumanyagából a helyi és a rajoni néptanács iratait kutattuk az Állami Levéltár Csíkszeredái Fiókjában és magángyűjteményekben.5 A kollektivizálás fogalmáról A romániai kollektivizálás kutatásában a legutóbbi időkig leegyszerűsítő szemlélet uralkodott. A legfrissebb kutatástörténeti áttekintés szerint a hatvanas és hetvenes években nyugati kutatók főleg modernizációs prizmán át tekintettek a kollektivizálásra, mint a politikai elitnek az elmaradott agrárviszonyok átalakítására adott leninista válaszára.6 A kutatás olyan szemléleti tévutakra is eltévedt, amelyen a kollektivizálás előzményének a 20. század elején elindult szövetkezeti szerveződéseket tekintette.7 A hetvenes évek végétől az antropológiai ihletésű társadalomkutatás a közelmúlt társadalmi folyamatainak értelmezésében új szempontokkal jelentkezett. Ebben a szemléletben a kultúra, tér-idő, társadalmi kapcsolatok, tulajdonviszonyok és mindenekelőtt a lokális társadalmi kontextusok kutatása került előtérbe. Ezzel a kommunista rendszerek működésének merev, hierarchikus függőségi viszonyainak árnyalása, az uralmi viszonyok elasztikusabb, a társadalom és hatalom közti alkufolyamatokként való értelmezése nyert teret. Az ebből a nézőpontból kinduló kutatások a társadalmi gyakorlatokat állították középpontba. így sikerült új értelmezési szempontokkal és eredményekkel gazdagítani olyan társadalmi folyamatok feltárását, mint a hatalom és társadalom változó kölcsönviszonyai vagy a vidéki társadalmi viszonyok átalakulása a kollektivizálás időszakában. A legfrissebb terepkutatások arról győznek meg, hogy a kollektivizálás éppen a politikai szándékokkal szembenálló lokális társadalmi hálózatok sajátosságai, a változatos individuális és közösségi ellenálló stratégiák bevetése miatt nem volt egységes folyamat.8 Nem kizárólag a hatalmi centrum döntötte el lefolyását, hanem a „fent" és a „lent" bonyolult kölcsönviszonyainak, a hatalom és a hatalmi célokkal szembeszegülő, illetve azokat pártoló lokális tényezők sokféleségének társadalmi terméke volt. A kollektivizálás így olyan társadalmi-politikai folyamatként értelmezhető, amelyben a tulajdonviszonyok átalakítása megváltoztatta a társadalmi viszonyokat és a paraszti identitást, ugyanakkor létrehozta és intézményesítette a kommunista uralmat a vidéki társadalomban.9 3 A leveleket Szabó Gyula közli a Képek a Kutyaszorítóból, c. önéletrajzi regényfolyamában. I—IV. köt. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2001-2002. 4 Uo. 5 Természetesen felhasználtam a Homoród mente kollektivizálásáról írt könyvem (Csendes csatatér. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2001) anyagát és a kutatás során szerzett tapasztalataimat is. 6 Dórin Dobrincu, Constatin lordachi: Introducere. In Järänimea $i puterea. ProcesuI de colectivizare a agriculturii ín Romania (1949-1962). Iasi, Poliront, 2005, 21-45. p. 7 Uo. 23. p. 8 Uo. 24. p. 9 Uo. 29. p.
