Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
OLÁH SÁNDOR TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK EGY SZÉKELY FALU KOLLEKTIVIZÁLÁSA IDEJÉN Ebben az írásban egy székely falu kollektivizálásának történetét tárgyaljuk, különös tekintettel a folyamat társadalmi konfliktusainak értelmező rekonstruálására. A romániai kollektivizálás tizenhárom éves (1949-1962) történetében egy falu mindennapi valóságában bekövetkezett változások kutatása nem mentes nehézségektől. Egy olyan korszakban, amikor az állam erőteljesen beavatkozott a helyi társadalmak gazdasági, társadalmi életébe, ennek a behatolásnak egyik következménye, hogy a zömében ideológiai korlátok és elvárások feltételei között született írott dokumentumok elsősorban a hatalmi érdekeket tükrözik. Valóságtartalmuk ezért mérlegeléssel, körültekintéssel értelmezhető, akárcsak a fél évszázad távlatából születő emlékezések, emléknyomok egykori valóságra vonatkozó szubjektív igazságai. Ezért - mivel az a célunk, hogy utat találjunk azok gondolkodásához, akikről írni kívánunk1 - különös fontosságot tulajdonítunk azon forrásoknak, amelyek a hatalmi intézményeken kívül, a hivatalos ideológia figyelő tekintetétől távol születtek. Esetünkben mindössze néhány ilyen dokumentum áll rendelkezésre. Jelentőségük perdöntő egy társadalmi osztály élet- és világszemléletének, az adott történelmi struktúra megélésnek, tapasztalatának megértése szempontjából. E dokumentumok - paraszti levelek, naplórészletek - nyílt személyközi viszonyokban, a hatalmi szférától távoli személyes intimitás bensőségességében születtek. Ezért úgy véljük, hogy hiteles források a falusi társadalom gondolkodásmódjáról, a hatalom és a társadalom viszonyáról. Forrásaink Antónya Péter homoródalmási földműves (1914-2001) 1942. júniusától 1961. december végéig feljegyzéseket készített napi tevékenységéről, az időjárásról és a piaci árakról. Az éveket zárva rövid beszámolókat írt gazdálkodásáról: terméseredményekről, állatállományáról, kiadásairól. A kollektivizálás időszakában hangsúlyozottan megjelennek a napló lapjain a helyi életvilágba beavatkozó hatalom akciói: elsősorban a gazdasági kényszerek formái és mértéke. Ritkán szűkszavú reflexív megjegyzésekkel, hangulatjelentésekkel számolt be - a gazdaréteg szemszögéből - a magángazda-társadalom felszámolási folyamatának társadalomlélektani állapotáról és személyközi viszonyairól. Antónya Péter a húszas évek első felében Homoródalmáson román tannyelvű iskolában végezte az elemi osztályokat. Ezt a körülményt részben tükrözi írásmódja is, feljegyzéseit néhány, a könnyebb érthetőséget elősegítő központozási beavatkozástól eltekintve változatlanul közöljük.2 1 E. H. Carr: Mi a történelem? Budapest, Osiris Kiadó, 1995, 23. p. 2 Antónya Péter feljegyzéseit hat telefrt füzet tartalmazza. Másolatban van birtokunkban. Az eredeti példányt gyermekei őrzik.
