Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
290 László Márton rosvásárhelyen a kollektív ellen tüntető csiba-káposztásszentmiklósi nők egyike egy újságot mutatott, benne a Központi Bizottság egy határozatát a kollektivizálásról, azt mondva: „itt azt írja, hogy senkit nem lehet kényszeríteni, hogy belépjen a kollektív gazdaságba, csak jószántából”.59 Lehetséges, hogy a szeptember 18-i határozatra hivatkozott.) 2.2 Ellenállás „törvényes” eszközökkel Ezalatt tovább romlott a kollektivek helyzete. Szeptember elején már több helységben loptak vagy rongálták a kollektivek javait. Az újjászervezések kudarca nyomán szervezett, látványos és példátlanul merész tettekkel próbálkoztak a falvak lakói a kollektivek felosztását elérni. Tüntetések. Ezek az érintett helységben, illetve a tartományi székhelyen. (1951. szeptember 24-én Marosvásárhelyen a Rajoni Néptanács székháza előtt a csiba-káposztásszentmiklósi kollektiv küldötteként 38 nő tüntetett.) Aláírásgyűjtés. A helybeliek kérvényeket Írtak, aláírásokat gyűjtöttek a feloszlatás engedélyezésére. Ezeket küldöttségeikkel a legmagasabb fórumokra (például a Mezőgazdasági Minisztériumba) juttatták el. (Ákosfalváról, Mezőgerebenesről voltak küldöttségek Bukarestben, ahol a feloszlatást kérték.60) A kollektív felosztása. Egyes helységekben közmegegyezéssel mindenki hazavitte a kollektív vagyonából az általa beadott felszerelést. (Ez történt Folyfalván.) Máshol „csak" a bátrabbak vitték haza szekereiket, szarvasmarháikat. 1951. szeptember 26-december. Központi beavatkozás Az egyre romló helyzet miatt a tartományi központba érkezett a mezőgazdasági miniszter és több Központi Bizottsági tag. Itt eldöntötték az új irányvonalat: az újjászervezések leállítását, és a kollektivekből való kilépések megakadályozását. Általánosságban pedig azt határozták el, hogy a kollektivisták panaszait orvosolni kell, majd kizárni a közös gazdaságokból a kollektivellenességre buzdítókat. A bukaresti küldöttek az 1951. szeptember 26-i Tartományi Büróülésen leváltották Nagy Mihályt, Maros tartomány pártbizottsága első titkárát és Dánescu Petrut, a tartományi pártbizottság mezőgazdasági ügyekért felelős titkárát. A helyzet normalizálásával Vincze loant (a Központi Bizottság póttagját, a KB Szervezési-Vezetési Osztálya főnökét) bízták meg. A kollektív gazdaságokat nehézségi fokozat szerint 3 csoportba rangsorolták, a nehéz helyzetűekbe aktivistákat küldtek helyzetfelmérésre. 2.3. A konfliktuskezelés módszerei Agitátorok szervezése és terepre küldése. A könnyebb helyzetű kollektivekbe csak egy agitátort küldtek ki a pártszervező mellé.61 A problémásabb kollektív gazdaságokba62 59 Notä informativä, 25 septembrie 1951. ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 33. dos. 167. f. 60 Antal András-Nagy László: Ákosfalva 500 éve. Marosvásárhely, Impress Kiadó, 1997, 35-36. p. és ÇedinLa de Birou. ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 36. dós. 99. f. és Raport asupra notei telefonice primitá din partea CC, 11 decembrie 1951. ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 21. dós. 296. 61 Ezek az ákosfalvi, mezőbátosi, mezőgerebenesi, zágori, mezőszengyeli, vadadi, erdőszengyeli, mezőbodoni és uzdiszentpéteri kollektív gazdaságok. 62 Azok a kollektivek, ahol a tagok nem nyilvánultak meg ellenségesen a kollektív ellen, de vagy a vetőmagot, vagy a mezőgazdasági felszerelést, vagy az állatokat nem gyűjtötték még be, illetve (pár kivételtől eltekintve) ellenséges magatartást tanúsít a kollektív gazdaságba be nem lépett lakosság.
