Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951 291 3-3 aktivistát küldtek. A legsúlyosabb helyzetben levő kollektiveket a Tartományi Büró tagjai között felosztották, és azok kötelesek voltak kétnaponként odalátogatni, és akár 1-2 napot is folyamatosan a helyszínen maradni.63 Ezekbe a gazdaságokba 10-10 agitátort küldtek. A gondot okozó kollektivekkel szomszédos kollektív gazdaságokba is aktivistákat küldtek, hogy ne terjedjen tovább a megmozdulás. Egy válogatott agitátorcsoportot is alakítottak (a legjobb pártaktivistákból, a néptanácsok alkalmazottaiból és a dolgozó munkásokból), amelyet 8-10 napra a legnehezebb helyzetű kollektivekbe küldtek. A helyzet normalizálására a teljes bevethető pártapparátust mozgósították: a Tartományi Pártbüró tagjait, a tartományi és a rajoni aktivistákat, a 6 hónapos pártiskola aktivistáit. A legnehezebb helyzetű kollektív gazdaságokba a Központi Bizottság Mezőgazdasági Ügyosztályából és a Szervezési-Vezetési Ügyosztályából érkeztek aktivisták. Kollektiven belüli egyéni gazdálkodás engedélyezése. A legproblémásabb kollektivekben - valószínűleg, hogy a termés ne menjen tönkre - a magánműveléshez tértek viszsza. (Lényege, hogy a kollektív földjét részekre osztották, és a tagoknak egyénileg kellett megművelniük.) A kollektív gazdálkodás névlegessé vált. Ezt a modellt próbálták ki Radnóton és Oláhkocsárdon. De az egyéni parcellás gazdálkodás nem tartott sokáig, mert a hatalom félt „az egyéni tulajdon szellemének” újjászületésétől. Ezért hamarosan visszatért mind a kollektív földtulajdonhoz, mind a kollektív munkaszervezéshez (brigádok). Előlegosztás. A kollektívellenes hangulat lecsillapításának leghatásosabb módja az előlegosztás volt. Ez szeptember végén-október elején kezdődött. Kevés adatunk van róla, de utólagos értékelés szerint a kollektív gazdaságokon belüli indulatokat főleg a jövedelem kiosztása csillapította le.64 Propaganda intézkedések. Ezek közé tartozott 15 kulturális csoport kiküldése, akikhez 5-6 agitátor csatlakozott. Ezenkívül elhatározták 4 filmkaraván (mozgó filmvetítő) kiküldését, főleg a Nyárádmenti falvakba. Érdekes kísérlet volt az, hogy két jól működő kollektív gazdaság tagjait (a marosgezsei és a kutyfalvi kollektivekből) vitték Radnótra azért, hogy ők vegyék rá a munkára a nem dolgozó kollektív tagjait. Kizárások a kollektív gazdaságból. A kizárásokhoz az éppen időszerű „ideológiai” hátteret a Központi Bizottság 1951. szeptember 18-i határozata jelentette, amely elítélte ugyan az erőszakos kollektivizálást, de azt is, hogy kulákok furakodtak be a kollektivekbe, és ezek leleplezésére és kizárására utasított. A tartományi vezetés erre építve kizáratta a megmozdulások hangadóit. Ha nem lehetett őket kulákként kizárni, akkor „ellenséges elemek” vagy „kulákbérenc” minősítéssel tették. Egy jelentés szerint a kollektív gazdaságokból ekkor 54 tagot zártak ki,65 más forrás szerint összesen 95 kulákot zártak ki Maros tartományból.66 63 Ezek a kerelöi, kincsesi, felsőidecsi, vadadi, mezöpetei, kiskendi, folyfalvi, nyárádkarácsonyfalvi, ákosfalvi, oláhkocsárdi, bolkácsi, felsőrépási, nyárádszentmártoni, kerelőszentpáli, kelementelki, radnóti, ilencfalvi és csiba-káposztásszentmiklósl kollektivek voltak. 64 ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 21. dós. 354-362. f. 65 Referat despre situatia gospodáriilor colective din regiunea Mure?, dátum nélkül, 1951 szeptember 26 után. ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 33. dós. 332-333. f. 66 ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 21. dós. 153-154. f. Érdekesség, hogy az 1951. évi kizárások alkalmával mindegyik kizárásra javasoltról jellemzést kellett küldeni a Központi Bizottsághoz, és csak ennek jóváhagyása után lehetett kizárni az illetőt a kollektívből.
