Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
286 László Márton szólalt fel nyíltan a kollektivek ellen. Ennek az eljárásnak a menetrendje a következő volt: június közepén pártaktivisták részvételével bizottságot alakítottak, amelynek feladata a tartomány 6 legproblémásabb kollektív gazdasága helyzetének kivizsgálása és javítása. A bizottság tagjai június 20-án Marosvásárhelyen megbeszélést tartottak. Itt ismertették feladataikat és az alkalmazható módszereket. Minden aktivista egy-egy faluval foglalkozott. Június 21-23-án az aktivisták a helyszínen megvizsgálták a kollektív gazdaságok problémáit. Beazonosították a nem dolgozó vagy kollektív ellenességre buzdítókat, a hanyag és erénytelennek ítélt kollektív vezetőségi tagokat. Június 24- én a kollektív gazdaságok nagygyűlésein kizáratták a nem dolgozó családokat, a nem megfelelő kollektív gazdaság vezetőségi tagjait lecseréltették. Ezt követte a tagság munkára „mozgósítása”. A bizottság tagjai június 25-én közös értékelő gyűlést tartottak a tartományi központban, Marosvásárhelyen. Úgy értékelték, hogy három kollektív gazdaságban sikerült több embert rávenni a munkában való megjelenésre, máshol eredménytelen volt a rendezési kísérlet. A hat kollektív gazdaságba még egy-egy aktivistát küldtek, hogy figyelemmel kövessék a fejleményeket. A bizottság végül is csak részleges sikereket ért el, mert a problémás kollektivek egy részénél nem javult a helyzet. Ez egyrészt annnak volt köszönhető, hogy egyes kollektivek eleve életképtelenek voltak (pl. a mezőpeteiben nem volt elég tag a munkákhoz). Másrészt mert a munkából való kimaradások nem szűntek meg, legfeljebb csökkentek. Azokban a kollektivekben pedig, ahol sikerült elérni, hogy több tag vegyen részt a munkában, ez csak ideiglenes eredménynek bizonyult, mert pár hónap múlva újra munkakimaradások kezdődtek. Újjászervezés. A három legrosszabb helyzetű kollektív gazdaságot újjászervezték. Az újjászervezés lényege, hogy azokban a helységekben, ahol semmiképpen nem lehetett munkára bírni a kollektív tagjait, a kilépni szándékozók elhagyhatták a kollektív gazdaságot, a megmaradtakból pedig „újjászervezték” a közös gazdaságot. (Erőszakos módszereket már nem alkalmazhattak a Központi Bizottságból diktált új, engedékenyebb politika miatt.) Az újjászervezéssel a hatalom gyakorlatilag elismerte a rejtett ellenállás eredményeképpen kialakult helyzetet: akik amúgy sem dolgoztak, kiléphettek a kollektívből, és visszakapták földjüket és állataikat. De akárcsak a többi egyéni gazdálkodó, vetéstervet kaptak és beszolgáltatási kötelezettségük volt. Ezzel a lépéssel a hatalom viszszakozott, elismerte, hogy az erőszakos kollektivizálás törvénytelen volt. Viszont sehol nem engedték a kollektív teljes megszűnését, már csak presztízsokokból sem. Az újjászervezést június elejétől alkalmazták, három helységben: Kerelőn, Kincsesen és Királyfalván. Az itteni helyzet jellegzetessége, hogy nincs olyan mértékű félelem a hatalomtól, hogy az keresztülvihetné akaratát. (Nem volt képes kizáratni kollektív tagjait, mert a tagság nyíltan ellenszegült.) Ugyanitt nyílt bírálatok hangzottak el. A nagygyűléseken felszólaltak a kollektív gazdaság ellen, visszakérték a földjeiket, kilépéssel fenyegetőztek. Mivel a hatalom nem alkalmazhatott erőszakos módszereket, nem tudta rávenni a nem dolgozókat a munka felvételére. így hozzájárul ezek kilépéséhez. Az újjászervezések menetrendje a következő volt:46 46 Raport-asupra situa^iei din GAC din Chiriläu, 15 iunie 1951. ANDJ Mureç, fond CRM-PCR, 19. dós. 138-144. f.; Nota informativa Tn legäturä cu GAC din comuna Chirileu. ANDJ Mureç, fond CRM-PCR, 33. dós. 107-110. f.; Nota informativa privind mäsurile luate de Comitetul de Partid Regional ín vederea întâririi organizatoric-economic a GAC Crâieçti, Chinciuç, 29 iunie 1951. ANDJ Mureç, fond CRM-PCR, dós. 33, 111-112. f.
