Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951 287 Bizottság alakítása. A bizottság tagjai a tömegszervezetek Marosvásárhely rajoni vezetői, a Rajoni és Tartományi Pártbizottság és Néptanács Mezőgazdasági Ügyosztálya felelősei és az ottani kollektív gazdaság pártszervezője. Gyűlés a kollektív gazdaság dolgozó tagjaival. Itt valószínűleg helyzetfelmérés történt. Kollektív gazdasági nagygyűlés. Itt a kollektív vezetőségének legkompromittáltabb tagjait leváltják. A hatás felmérése. A bizottság tagjai a nagygyűlés hatását várják: abban az esetben, ha a tagok nem állnak vissza a munkába, a bizottság tagjai a felsőbb fórumoknak javasolják az „újjászervezés” engedélyezését. Újjászervezés. Gyűlést tartottak a kollektív pártalapszervezetében, ahol közölték, hogy lehetséges a kollektív gazdaságból való kilépés, és egyéni döntéseket hoznak. Ezután a kollektív gazdaságban dolgozó családokkal tartottak gyűlést, itt is ismertették a kilépés lehetőségét, és a jelenlevők családi döntéseket hoztak. Végül a teljes kollektív tagsággal nagygyűlést tartottak, ahol formálisan is kiálthattak azok, akik nem akartak maradni. „Technikai” részletek lebonyolítása. (Földvisszamérés, élő és holt leltár visszaszolgáltatása.) Az újjászervezésekkor általában a tagság túlnyomó többsége kilépett (például Kerelőn 71 család lépett ki, és 33-31 maradt), ezért a hatalom számára ez óriási viszszalépést és presztízsveszteséget jelentett ez a megoldás. Az újjászervezések hatása Az újjászervezések közül a kerelőinek volt a legnagyobb hatása, mert viszonylag jól megközelíthető helyen volt, az itteni eseményekről hamarabb tudomást szereztek a környékbeliek, valamint amiatt, hogy a környező helységekben több kollektív gazdaság is volt. (A másik két falu félreesőbb, elszigeteltebb helyen van.) Az újjászervezések precedenst teremtettek. Azt bizonyították, hogy ha a kollektív tagjai elég bátrak, kitartóak, nem mennek dolgozni, akkor a hatalom kénytelen lesz engedni, és így a tagok elhagyhatják a kollektív gazdaságot. A kerelői ellenállásnak még az volt a nagy hatása, hogy feloldotta azt a félelmet, ami az erőszakos kollektivizálás, a kulákgyilkosságok, illetve az 1950 őszi nyílt ellenállás leverése nyomán általánossá vált. Az újjászervezés megmutatta, milyen messzire lehet elmenni anélkül, hogy a hatalom megtorlásától kellene félni. A kerelői újjászervezés hatására az egész tartományban lassú bomlási folyamat indult meg az erőszakkal létesített vagy problémás kollektív gazdaságokban. 1950. július. „Lappangási" időszak Ebben az időszakban az egész tartományban elterjedt a kerelői újjászervezés híre, és lassan egyre nagyobb méreteket öltött a munkából való kimaradás. Az elégedetlenség kirobbanásának egyik oka a kerelői példa volt. A másik pedig a gazdasági viszonyokra vezethető vissza. Az előlegosztáskor kiderült, hogy az egyéni gazdálkodás eredményesebb. A kollektív tagok becsapva érezték magukat, mert az ígért bőség helyett a kollektivek gyenge gazdasági eredményeket mutattak fel, és az egyéni gazdálkodás - még a nagyobb beszolgáltatások ellenére is - eredményesebb volt. A kollektivek gyengébb eredményeinek oka a szervezetlenség, az egyéni motiváció hiánya (ami hanyag kezelésben, a termés rossz raktározásában mutatkozott meg), illetve a munkaerőhiány (az elvándorlás, illetve a munkában részt nem vevő tagok).
