Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951 279 1.1. A kollektivizálás forgatókönyve A kollektivizálás általános forgatókönyve szerint az akció irányítói vagy a helyszínre küldött aktivisták az első lépésben a helyi állami és pártbizottságoktól kipuhatolták, melyik helységben befolyásolható/győzhető meg könnyebben a lakosság arról, hogy kollektív gazdaságot alakítson. Majd a kiválasztott helységekbe aktivistákat küldtek, akik megkezdték a szervezőmunkát. (Papírforma szerint a helybeli pártalapszervezetnek kellett kezdeményeznie a kollektív alakítását, de gyakorlatilag a felsőbb pártszervek utasítására és vezetésével történt a szervezés. A szervezőmunka vezetését is a központ által leküldött pártszervezők végezték.) Az aktivisták egy „kezdeményező bizottságot” hoztak létre.13 Helybelieket igyekeztek megnyerni agitátori munkakörbe. Az egész műveletet egy „pártszervező” irányította. A kollektivizálás folyamán felmérték a helység gazdasági és demográfiai helyzetét. A felmérés szempontjai a következők voltak: lakosok száma; családok száma; a kollektívbe beiratkozott lakosok száma; a kollektívbe beiratkozott családok száma; a beiratkozott családok nemzetiségi megoszlása; az egy családra jutó átlagos földterület nagysága. Rendkívül sokat számított, ha a falu legfontosabb gazdáit sikerült rábírni, hogy belépjenek a kollektív gazdaságba. Ők a falu véleményformálói voltak, beállásukat általában a helybeliek jó része követte.14 Ezeknek a gazdálkodóknak a meggyőzése már csak azért is fontos volt, mert csak az ő földterületeik bevonásával lehetett a kollektív alapításához megkövetelt föld/munkaerő arányt biztosítani. A kollektív gazdaságok székházának általában egy nagy udvarral, csűrrel rendelkező, általában kuláknak minősített helybelinek a házát vették el. Őket előzőleg vagy elvitték a helységből, vagy megfélemlítették, hogy elköltözzenek, vagy kilakoltatták. A más településeken lakókat lemondatták birtokukról. A megfelelő mennyiségű földterület és munkaerő megléte esetén a szervezők összeállítottak egy szintézist a leendő kollektív gazdaság adataival, amelyben javasolták a kollektív megalakításának/felavatásának engedélyezését.15 Az elbíráló a Központi Bizottság Mezőgazdasági Ügyosztálya vagy a Tartományi Pártbizottság volt. (Ez időszakonként változott.) A tömeges kollektivizálás időszakában alaposabb vizsgálat nélkül engedélyezték a kollektív gazdaságok megalakítást, más időszakokban viszont szigorúan ellenőrizték, akár helyszíni kiszállásokkal is, hogy a kollektív működőképességéhez szükséges feltételek meglegyenek. A kollektivizálás során alkalmazott módszerek három főbb csoportba sorolhatjuk: a) Erőszakos módszerek Az erőszakos kollektivizálás időszakában, ha a szóbeli meggyőzés nem vezetett eredményre, akkor erőszakos módszerekhez folyamodtak, ezek fő célja a félelemkeltés volt. 13 Comitet de initiativä. 14 Például Kiskend esetében. Lásd Arhivele Nationale Directia Judeteaná Mureç (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, a továbbiakban: ANDJ Mureç) fond Comitetul Regional Mureç al PCR (a Román Kommunista Párt Maros Tartományi Bizottsága, a továbbiakban: CRM-PCR), 2. dós. 26. f. 15 A szintézisben feltüntették a helység legfontosabb adatait (lakosság/családok száma, társadalmi, nemzetiségi és gazdasági összetétele, a falu földterületének nagysága és összetétele, a kollektívbe beiratkozott családok száma, összetétele, a leendő kollektív földterülete, ennek összetétele, a kollektív javasolt neve és megalakítási időpontja).