Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
278 László Márton ra, hogy Ana Pauker csak kevés kollektív alakítását engedélyezze. Megtiltották ugyanakkor az erőszakos módszerek alkalmazását. A kevés megalakult kollektív miatt azonban Ana Paukert egyre több kritika érte, különösen 1950 elejétől, és amikor betegsége miatt külföldre ment, a kollektivizálás tényleges irányítását a tömeges kollektivizálás híve, Mogyorós Sándor (Alexandru Moghioroç) vette át. 1950. június 15-1950. szeptember 1-október 10-11. Alexandru Moghioros országos tervszámokat tűzött ki,5 ezek elérése a megadott határidőre csak erőszakkal volt lehetséges. Megkezdődött az erőszakos kollektivizálás. A cél a tervszámok elérése volt, bármi áron. A Rendőrség és a Securitate (az akkori állambiztonsági hivatal) is bekapcsolódott a kollektivizálásba, megfélemlítve vagy rákényszerítve az embereket, hogy belépjenek a közös gazdaságba.6 A hatósági erőszak miatt az ország különböző vidékein megmozdulásokra került sor.7 8 9 Nyár végére nyilvánvalóvá vált az erőszakos kollektivizálás tarthatatlansága. Ezért szeptember végén-október elején leállították az erőszakos kollektivizálást. A visszatérő Ana Pauker újra átvette a Mezőgazdasági Bizottság irányítását. Az alkorszak záró időpontjának 1950. szeptember 1-jéť vagy október lO-11-éť tekinthetjük. 1950. szeptember 1./október 10-11-1952. május 27-29. A következő időszakban a kollektivizálás nyomán keletkezett problémák kezelésére, a meglévő kollektivek megszilárdítására összpontosítottak. Ana Pauker visszatérte után, 1950 őszén leállította a kollektivizálást.10 Engedélyezte, hogy kiléphessenek a kollektívből azok, akik nem akartak tagok maradni. Leállította a pereket azon tagok ellen, akiket bíróságra idéztek, mert nem adták be állataikat vagy mezőgazdasági felszerelésüket a kollektívbe. 1952 tavaszáig főleg a már megalakult kollektív gazdaságok megerősítése, a felmerülő problémák rendezése folyt, csak kevés új kollektív gazdaságot alapítottak. Ana Pauker intézkedései miatt a romániai kollektivizálás annyira lelassult, hogy 1952 elején az összes kelet-európai kommunista állam közül Romániában volt a legkisebb a kollektív tulajdonban levő föld mennyisége.11 A kollektivizálás lelassulását Gheorghe Gheorghiu Dej érvként használta fel Ana Pauker ellen a pártvezetésen belüli harcban. 1952 első felében Dej felülkerekedett a „moszkovita” csoporttal (Ana Pauker, Luka László, Teohari Georgescu) szemben a pártvezetésért vívott hatalmi harcban, és fokozatosan eltávolította ellenfeleit. Ana Pauker pártból való kizárása a (a Központi Bizottság 1952. május 27-29-i ülésén12) a kollektivizálásban is egy új szakaszt indított el. 5 1950. június 15-én. Levy, Robert: Gloria ?/ decäderea Anei Pauker. Bucureçti, Polirom, 2002, 88. p. 6 így körülbelül 30 000 embert írattak be 1950 nyarán és őszén a kollektív gazdaságokba. (Levy: i. m. 90. p.) 7 Levy: i. m. 89-91. p. és Cátánu§, Dan-Roske, Octavian: Colectivizarea agriculturii ín Románia- Dimensiunea politicalolumul I. 1949-1953. Bucureçti, Institutul National pentru Studiul Totalitarismului, 2000, 23. p. és Dobrincu, Dórin: Colectivizarea, cote §i revolte târâneçti în vestül Romäniei (1949). AnuaruI Institutului Roman de Istorie Recentâ, vol. I., Bucureçti, 2002, 282-318. p. 8 A kollektivizálásra vonatkozó két hónapos terv ekkor ért véget. 9 Ekkor volt a Központi Bizottság titkárságának kollektivizálással foglalkozó ülése. Cátánu?-Roske: i. m. 28., 181-191. p. 10 1950-ben összesen 917 kollektív gazdaságot alakítottak. A kollektivizálást csak a következő év tavaszán kezdték újra. 11 Levy: i. m. 93. p. 12 Uo. 97. p.
