Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
268 Simon Attila 1920. december 4-én megalakult magyar szociáldemokrata párt (Cseh-szlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja) első állásfoglalása is, amely a párt egyik alapvető céljaként nevezte meg a nagybirtokok felszámolását. Azonban a szociáldemokrata vezetők már ekkor észlelték annak lehetőségét, hogy a földreformnak nemzeti célkitűzései is lehetnek. Állásfoglalásukban már ez ellen is felemelték szavukat, kihangsúlyozva azt a gondolatot, hogy „az agrárreformot ne használják fel nemzeti telepítés céljaira’’.31 A következő időkben a párt földbirtokreformmal kapcsolatos megnyilvánulásaiban az a sajátos kettősség figyelhető meg, hogy miközben bírálta annak végrehajtását, keményen támadta a kisgazdákat, különösen Szent-lvány Józsefet, akit a földbirtokreformot akadályozó reakció vezéralakjának nevezett.32 A szociáldemokratáknak a földbirtokreformmal kapcsolatos kritikája a továbbiakban is kettős gyökerű volt. Szociális szempontból a munkásságnak a földosztásból való kirekesztését bírálták, nemzeti szempontból pedig a telepítéseket. Ezt az álláspontot az 1921 kora nyarán megtartott pártkongresszus is rögzítette, amely kimondta, hogy a párt „tiltakozik az ellen, hogy a földreform örve alatt a kormány olyan nemzeti telepítési politikát akar folytatni, amely csődöt mondott a régi Magyarországon és a német birodalom lengyel részein”.33 A magyar szociáldemokrácia a következő években fokozatosan közeledett, majd 1926 folyamán beolvadt az egységes Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba Ez pedig magával hozta a földreform nemzeti élű bírálatának tompítását is. Bár azt, hogy a rászoruló magyar földmunkások helyett a sokszor vagyonos morva telepesek kapnak földet a Csallóközben, továbbra is bírálták a párt szószólói (legalább is a Munkásújság 1926-os lapszámai alapján még erre következtethetünk).34 Az országos pártok közül csupán a kommunisták fogalmaztak meg éles bírálatot a kolonizációval szemben, noha pontosan kidolgozott agrárprogram hiányában a pártnak a földreformmal kapcsolatos álláspontja a húszas években meglehetősen képlékeny volt. A pártsajtóban a reform ügye csupán kampányszerűen, a választások előtt vagy valamilyen konkrét sérelem miatt jelent meg, az ezzel kapcsolatos írások azonban legtöbbször megelégedtek a kormány földbirtok-politikájának bírálatával vagy éppen az Országos Keresztényszocialista Párt szapulásával, saját programot azonban nem vázoltak fel. A kommunista lapok írásaikban az Agrárpárt által vezetett földhivatalt a korabeli szóhasználat szerint a cseh imperializmus és sovinizmus megtestesítőjének nevezték.35 A telepítések témáját elsősorban a magyarok által lakott térségekben vetették fel, ahol a földreform során kisemmizett magyar béresek és mezőgazdasági munkások elégedetlensége megfelelő táptalajt teremtett agitációjuk sikeréhez. A magyar nyelvű Munkás című lap például a kezdetektől fogva bírálta a kolonizációt. Annak nemzetpolitikai szándékait, s a telepítéseket pedig a cseh imperializmus olyan kísérleteként értékelte, amelynek egyedüli célja az, „hogy a cseh nagytőke és nagybirtok uralmát minden körülmények között biztosítsa”.36 A magyar pártaktivisták által tartott gyűléseken gyakran került elő ez a téma,37 amelynek napirenden tartása minden bizony31 Munkásújság, 1920. december 12. 32 Munkásújság, 1921. május 1. 33 Munkásújság, 1921. június 19. 34 Munkásújság, 1926. február 28. 35 Vő. Pravda chudoby, 1925. július 17.; Pravda, 1925. október 10. 36 Munkás, 1925. június 26. 37 Pl. a csallóközi Várkony községben 1926 februárjában tartott gyűlésen a neves magyar kommunista politikus, Steiner Gábor Ítélte el a cseh telepítési politikát és a magyar lakosság kisemmizését. SNA, MPS Prez. I., 205. d., 1926.