Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 269 nyal hozzájárult ahhoz, hogy a CSKP különösen erős bázissal rendelkezett a szlovákiai magyarok körében. A több kisebb pártot is felvonultató csehszlovákiai magyar aktivizmus számára a földreform jelentette az egyik olyan témát, amelyen keresztül a magyar választókat megpróbálta megszólítani. Ez a szándék leginkább az 1923-ban Milan Hodža mezőgazdasági miniszter kezdeményezésére létrejött Köztársasági Magyar Kisgazdapárt tevékenységében ragadható meg. A Csömör István vezetésével létrejött párt a választókat a „Szervezkedj, légy köztársasági, hogy hoppon ne maradj!”38 jelszóval igyekezett magához csalogatni. Ez azonban - mint a gútai példa mutatja - csupán hellyel-közzel és ideig-óráig sikerült. A párt szervilis kormánypártisága, amely Hodžának és politikájának a tömjénezésében is megnyilvánult, nem tudott jelentősebb szavazótábort maga mögé állítani, hiszen a magyarföldmunkásoknak a földosztás során történő kisemmizése és a kolonisták letelepítése megcáfolta érveiket.39 A csehországi német politikához képest az ellenzéki szlovákiai magyar pártok kisebb vehemenciával kapcsolódtak be a földreformmal és a telepítésekkel kapcsolatos vitákba, s a későbbiekben is visszafogottabb álláspontot képviseltek.40 Míg a német képviselők már az első parlamenti ciklusban is számtalan interpellációt intéztek a földreform és a telepítések ügyében a kormányhoz, addig a magyar politika jóval kevesebb aktivitást mutatott fel ezen a téren, sőt a magyar föld igénylő két sem tudta összefogni egy olyan szervezetben, mint a német földigénylők igen aktív és sok térségben eredményes Heimstätte nevű szervezete volt. Ennek egyik oka minden bizonnyal a magyar pártpolitika érdekérvényesítő erejének viszonylagos gyengeségében rejlett. Érdemes azonban elgondolkodni azon is, hogy a magyar földbirtokos réteg, amely csupán az ÁFH-val való külön megegyezéstől remélhette birtokai egy részének megmentését, milyen mértékben gyakorolt befolyást a két magyar pártra, hogy azok ne folytassanak konfrontativ politikát a földreform ügyében. A német és a magyar reakciók intenzitása közötti különbség a földhivatal illetékesei számára is észlelhető volt, s ezt az ÁFH egyik korifeusa, Antonín Pavel is megállapította a Csehszlovák Nemzeti Tanács egyik ülésén.41 Az ún. negativista pártok közül a húszas évek első felében az Országos Keresztényszocialista Párt képviselte a meghatározó erőt. A magát az őslakosok (magyarok, németek, szlovákok) pártjaként hirdető keresztényszocialisták első megnyilvánulásaikban még egyértelműen a földreform mellett álltak. Az 1919-ben és 1920-ban megfo38 Népújság, 1923. április 27. 39 Jellemző momentum, hogy Csomorék a magyar kisgazdák nyakába próbálták varrni azt, hogy a magyar parasztság nem jut földhöz. A népújság szerint ugyanis Szent-lványék a darutollas katonák hírével tartották vissza a magyarokat attól, hogy földet igényeljenek. Vö. Népújság, 1923. május 6. 40 Az önálló szlovákiai magyar politizálás már eleve meglehetősen óvatosan és a csehszlovákiai eseményekhez képest bizonyos fáziskéséssel indult. Ennek okai jórészt még feltáratlanok, az okok között azonban kétségkívül ott van a külön politizálás hagyományának hiánya, hiszen Erdéllyel ellentétben a felvidéki területek Trianon előtt sohasem különültek el Magyarország központi területeitől. Talán ennek is köszönhető, hogy a szlovenszkói magyar pártpolitika végig a budapesti kormányzat közvetlen irányítása alatt maradt: a magyar pártok vezetőit Budapesten jelölték ki, s jórészt ott dolgozták ki a pártpolitikai stratégiákat is. A békeszerződés aláírásának elhúzódása, a magyarországi belpolitikai helyzet, valamint az, hogy 1920 közepéig a budapesti kormányzat a szlovákiai magyar pártélet támogatása helyett inkább a Felvidék visszafoglalásának katonai tervezeteit szövögette, mind hozzájárultak a szlovákiai magyar pártok viszonylag megkésett aktivitásához. A budapesti kormányzat felvidéki politikájával kapcsolatban lásd Angyal Béla: Érdekvédelem... i. m. 41 „A magyarok ellenállása minimális a földreformmal szemben, a németek azonban politikai pártjaikon keresztül állandó agitációt folytatnak ellene." SÚA Praha, NRČ 413. d.
