Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 267 becsülhetjük, hogy a magyar választóknak valamivel több mint 50%-a szavazott az ellenzéki magyar pártokra, mintegy 20-25%-a a kommunista pártra (Szlovákia egészét nézve a CSKP mindössze a szavazatok 14%-át kapta), s 10-15%-uk az aktivista erőkre.26 Ezekben az arányokban nagyobb elmozdulás csupán az 1938-as községi választások kapcsán figyelhető meg, amikor az EMP magyar szavazatok több mint 80%-át megszerezte.27 Az aktivista magyar erőkre leadott szavazatok számát rendkívül nehéz pontosan megbecsülni, ám valószínűsíthető, hogy az 1935-ös nemzetgyűlési választások alkalmával a magyar szavazatok akár 15-20%-át is megszerezhették. Ezt a vélekedést támasztja alá a belügyminisztérium által a pozsonyi tartományi hivatal számára készült kimutatás, amely szerint az 1935-ös választásokon mintegy 40-45 ezer magyar adta voksát az Agrárpártra és 25 ezer a szociáldemokráciára.28 A fenti eredmények fényében is csak sajnálni lehet, hogy a rendszerváltást követő időszak történetírása - elsősorban Popély Gyula és Angyal Béla e témában megjelent munkáiról van szó29 - figyelmének középpontjába szinte kizárólag csak az ún. ellenzéki magyar pártok tevékenysége került,30 noha épp Angyal Béla hívja fel arra a figyelmet, hogy a baloldal - különösen a kommunista párt - rendkívül erős bázissal rendelkezett Dél-Szlovákiában. Hasonlóan fehér foltot jelent a szlovenszkói magyar szociáldemokrácia története is, hiszen a mai napig nem ismerjük azt az utat, amely során a párt a történeti Magyarország egységének a gondolatától eljutott a nyílt aktivizmusig. A baloldal szerepétől és szereplőitől is kevésbé feltárt része a szlovákiai magyarok történetének a kormánytámogató aktivizmus, amely bár a szellemi életben - különösen a baloldali szociálisan elkötelezett értelmiség körében - jelentős potenciállal rendelkezett, de politikai szempontból sohasem tudott mély gyökereket ereszteni a magyar választók körében. Elsősorban az Agrárpárt vonzásában kibontakozó magyar politikai aktivizmus feltárása hiányzik kisebbségtörténetünkből. A szlovákiai magyar politikának a kormány telepítési politikájához és tágabb értelemben véve a földreformhoz való viszonyát egyaránt befolyásolták a nemzeti és az osztályszempontok. Alapvetően azonban - bár más-más okokból - az agrárpárti aktivista erőket kivéve a teljes magyar politikai képviselet felsorakozott a földreform végrehajtása ellen. Ebből a szempontból talán meglepőnek tűnik, hogy a szociáldemokraták (a húszas évek elején, amikor még ellenzéki magatartás jellemezte a pártot) és a kommunisták élesebb kritikával illették a földbirtokreformot, mint az Országos Keresztényszocialista Párt, amely - úgy tűnik - csupán megkésve fedezte csak fel a téma jelentőségét s az abban rejlő politikai lehetőségeket. A földbirtokstruktúra reformja a világháborút követő időszakban olyan alapvető szociális és gazdasági programnak számított, hogy annak szükségességét a kezdeti időszakban egyetlen politikai erő sem vonhatta kétségbe. Ezt az álláspontot tükrözi az 26 A választási eredmények forrásai: Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum, 2002. 27 Az 1938-as községi választásokkal kapcsolatban lásd Simon Attila: Az 1938-as csehszlovákiai községi választások és a szlovákiai magyar politika. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2006. 1. sz. 111-134. p. 28 SÚA Praha, PMV - AMV 225, 1454. d„ szám nélkül. 29 Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918-1925). Pozsony, Kalligram, 1995; Angyal Béla: Érdekvédelem... i. m. 30 Ugyanez figyelhető meg Bárdi Nándor munkája kapcsán is (Tény és való. Pozsony, Kalligram, 2004), aki hely hiányában ugyan csak jelzésértékűén foglalkozik a két háború közötti időszakkal, de a kisebbségek „útkereső stratégiája” kapcsán ő is csupán az ellenzéki magyar pártok mozgásterére szűkíti le a témát.
