Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja 223 kedelmi és iparkamarák), vagy az új, felsőbb szintű állami gazdaságirányftó szervekben (Mezőgazdasági Tanács) és az átszervezett szakmai intézményekben (gyáriparosok szövetsége) nem tudott hatékony képviseletet szerezni.16 Ezek a formációk azért voltak fontosak, mert a legfontosabb gazdasági problémák kezelésénél legalább részben megoldásokat tudtak nyújtani, szerepet vállaltak a szlovákiai gazdaság szerkezetváltási folyamataiban, az állam anyagi támogatását élvezték, az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi csoportok véleményét közvetítették. A cseh területeken az egyes testületeken belül figyelembe vették az etnikai arányt, amely a gazdasági demokrácia elveinek érvényre juttatását jelentette, addig Szlovákiában és Kárpátalján ezt negligálták. Ha a nemzetiségekkel szembeni méltányosság gazdasági téren is megvalósult volna, elvileg ezek az intézmények a kisebbségi magyar érdekérvényesítés új csatornáiként jelenhettek volna meg. A valóságban azonban a szlovák nemzetépítés és gazdasági dominancia eszközei voltak. A pozsonyi, besztercebányai és kassai székhelyű kereskedelmi és iparkamarákban mindjárt az államfordulat után politikai okokból szervezeti változtatásokat vittek végbe és kijelölték az új területi határokat. Feloszlatták a kamarák választmányait, a tagságot, a bizottságokat, és az állami felügyelettel kormányreferenst bíztak meg (az ügyvezető szervekben valószínűleg a magyar tisztviselők még egy ideig helyükön maradhattak).17 A szlovákiai kamarák szervezeti reformja elhúzódott, végül nem is valósult meg. Az 1920-as évek első felében a kettős törvényi szabályozás miatt egyszerre kellett kivédeni a két országrész kamaráinak szervezeti különfejlődését és belsőleg újraszervezni az apparátust, valamint kialakítani az egyes szakcsoportokat.18 A kamarai rendszer alapvető reformja - valószínűleg inkább a csehországi kamarákat érintve - szerteágazó kérdéseket ölelt fel: a törvényhozó testületekkel szemben, hogy befolyásukat növeljék, külön törvényi szabályozást követeltek, megjelent a munkás- és alkalmazotti kamarák igénye, emellett a szövetkezetek is megfogalmazták elképzeléseiket a kamarákhoz való csatlakozásról. A korlátozott, cenzushoz kötött választójog megszüntetése pedig esélyegyenlőséget biztosíthatott volna a termelői csoportok között.19 A kamarák irányításá-16 A tanulmányban a nagyiparosokat tömörítő szövetséggel nem foglalkozunk. A korszak magyar nemzetiségű vállalkozóival kapcsolatban a kutatások hiányoznak. A gyáriparon és az egyéb ipari ágazatokon belüli arányukat nem ismerjük. 17 A változtatásokat a 138. sz. 1919. augusztus 23-i rendelet alapján hozták. A jelenleg teljesen ismeretlen halmazként megjelenő magyar nemzetiségű vállalkozóréteggel kapcsolatos információkat éppen a kamarai iratanyagokból lehetne kiszűrni, mert az adott terület vállalkozói kötelező kamarai tagsággal bírtak, így rekonstruálhatni lehetne, hogy a kamarán belüli ipari, kereskedelmi és iparos szekciókban milyen pozíciókat tudtak szerezni. A forrásokban felbukkanó kamarai tisztségviselők között találhatjuk Wolf Gerät (1864-1942), aki 1898-tól volt a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, Sipos Aladárt, a kassai kamara főtitkárát, aki munkakapcsolatban volt a magyar és német bankok egyesületével, vagy Dienes Emilt, a besztercebányai kamara főtitkárát. 18 Csehországban a kamarák működését az 1868-as 85. sz. törvény, Szlovákiában a régi magyar 1868. évi: VI. te. szabályozta. A cseh területeken az 1919. január 20. 32. sz. kereskedelmi minisztériumi rendelet hozott átmeneti intézkedéseket. 1930-ban Csehországban 6, Morvaországban 2, Sziléziában 1, Szlovákiában 3 kamara működött. Kárpátalját 1919 augusztusában csatolták a Kassai Kereskedelmi és Iparkamarához. Kolesár, Miloš (red.): Zlatá kniha Slovenska. Bratislava, Sostavil a vydal Miloš Kolesár, 1929, 354. p.; Československá vlastivëda. VI. köt. Praha, Sfinx Bohumil Janda, 1930, 171-172. p.; Halion, Ľudovít: Príčiny, priebeh a dôsledky štrukturálnych zmien v hospodárstve medzivojnového Slovenska. In Bystrický, Valerián-Zemko, Milan (red.): Slovensko v Československu 1918-1939. Bratislava, Veda, 2004, 357-359. p. A felső-magyarországi kamarák kialakulására lásd A magyar kereskedelmi és iparkamarák keletkezésének, fejlődésének és működésének története 1850-1896. Budapest, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. I. rész. 1896, 7., 38-40., 76., 115-116., 150. p. 19 Prágai Magyar Hírlap (PMH), 1923. január 28. 9. p.
