Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
224 Gaucsík István ban, ügyvezetésében a nemzetiségi jelenlétet a kormánykinevezésekkel tudták csökkenteni: Csehországban ennek következtében három kamarában volt német többség, Szlovákiában egyikben sem képviseltethették magukat a nemzetiségek.20 A csehszlovák mezőgazdaság legfontosabb érdekvédelmi szervezetét a Mezőgazdasági Tanács alkotta, amely a földművelés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági ipar érdekeinek védelmét látta el. Ezt a szervezeti rendszert a törvényi háttér egyesítésének hiánya és a mezőgazdasági érdekvédelem történeti megkésettségének következményei sújtották. A csehországi rendszer fejlődése - nem utolsósorban a jól kiépült helyi egyesületeknek, köröknek köszönhetően - a 19. század utolsó évtizedében kapott magasabb szintű szervezeti kontúrokat, amely az egyes tartományi tanácsok létrejöttében mutatkozott meg (1891: Csehország, 1897: Morvaország, Sziléziában csak 1919-ben). Az etnikai-nyelvi megoszlás Csehországban 1890-ben ment végbe, amelynek eredményeképpen elkülönült a cseh és a német mezőgazdasági tanács. A német kisebbség ezt a pozícióját 1918 utánra átmentette. Külön részleget működtetett, amely a finanszírozás szempontjából szilárd lábakon állt. Például 1930-ban Csehországban megadott nemzetiségi kulcs alapján osztották el az állami pénzt, amelynek 69,73%-át a csehek, 32,07%-át a németek kapták (Morvaországban 72:28-as megoszlás volt). Az etnikai elv érvényesült Sziléziában is, ahol a cseh és a német tanács mellett lengyel is működött. A képviselők kinevezésénél szintén tekintettel voltak a nemzetiségi viszonyokra.21 Szlovákiában a Mezőgazdasági Tanács teljesen központosított formáját alakították ki, nem vették figyelembe a nemzetiségi megoszlást. A tanács közigazgatási szinteken tevékeny, autonóm korporációként határozta meg magát.22 A megyerendszer bevezetésének idején kezdte el a tanács kiépíteni a gazdasági és erdészeti egyesületek hálózatát. A Mezőgazdasági Tanács az egyesületek ellenőrzési, felügyeleti és tanácsadó központja volt. Fodor Jenő szerint az egyesületek a kisebbségi gazdatársadalom igényeit elutasították, és központosított jellegüknél fogva kevésbé hatékony munkát tudtak végezni.23 Ez a negatív álláspont azért nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis az egyesületek fontos gazdaságszervező és -támogató feladatokat (pl. gépvásárlások, műtrágyázás eszközei, istállók ellenőrzése, fajtaállat-tenyésztés segítése) láttak el és a helyi igényeket közvetítették a Mezőgazdasági Tanács felé.24 20 Československá vlastivëda. VI. köt. Praha, Sfinx Bohumil Janda, 1930, 172. p. A csehszlovák kamarai rendszerre részletesebben uo. 169-177. p. és Radó Rezső-Diczig Alajos: A kereskedelmi és iparkamarák hazánkban és külföldön. Debrecen, Nagy K. Ny., 1938, 113-119. p. 21 Československá vlastivëda. VI. kötet, Praha, Sfinx Bohumil Janda, 1930, 164-169. p. 22 Halion: i. m. 361. p. Československá vlastivëda. VI. köt. Praha, Sfinx Bohumil Janda, 1930, 166. p.; A Gazda, 1921. augusztus 15. 16. sz. 134-135. p. A tanácsot az 1920. április 26. 305. sz. kormányrendelet alapján, a magyar törvényekre (1912: LXIII. te., 1914: L. te.) hivatkozva hozták létre. Kellően nincs értékelve a magyar etnikai területen végzett tevékenysége (fajnemesrtés, az állatállomány felmérése, ellenőrző állomások kiépítése). Az egyes ágazatok járási szintű statisztikai adatai a magyar gazdálkodók helyzetére, produktivitására is rámutathatnak. Például a földbirtokos, történész Ethey Gyula csejtei birtoka is szerepel a kimutatásban. Vő. a szarvasmarha-állomány 1937-es felmérését: Výsledky kontroly úžitkovosti hovädzieho dobytka na Slovensku v roku 1937. Zost. Ďuriš, Ľudovít, h. n., é, n. (Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Könyvtára, 3820/2005). A magyar politikusok hiába követelték a magyarság megfelelő képviseletét a tanácsban. PIVIH, 1930. november 9. 2. p. 23 Gazdasági egyesületeink a felvidéki magyarság szolgálatában. In Hangéi László (szerk.): Mit élt át a Felvidék? Budapest, Kiadja a volt Politikai Foglyok Országos Érdekvédelmi Szövetsége, 1940, 186. p. A törvény 8. §-a ugyan teret adott a különféle „egyleti és szövetkezeti organisatióknak”, hogy képviselőt küldhessenek a tanácsba, de ezt miniszteri jóváhagyáshoz kötötték. Pálesch Ervin (szerk.): Csehszlovák törvények és rendeletek gyűjteménye. 1920. évfolyam, Prešov-Eperjes, Molnár Jenő könyvkereskedő kiadása, 1921, 144. p. 24 Vö. Výročná zpráva župnej hospodárskej jednoty Košice za rok s programom práce na ďalšie roky. Zost. Svozil, Eduard. Košice, Nákladom vlastným, Tlačila Slovenská kníhtlačiareň, 1930.
