Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Időjárásjelzők és térképhelyesbrtők 161 jelző csoportparancsnokságból állt, amelyek alá 2-2 „időjárásjelző állomást" rendeltek. E támaszpontokról élelmiszert, fegyvereket, lőszert csempésztek át a határon, valamint röpcédulákat terjesztettek. A szervezet erre az időre egyenruhát kapott, mert a fedőtevékenysége a „honvéd időjelző szolgálat”30 megnevezést kapta. További feladatai között szerepelt, hogy felderítse az új határvonal miatt bekövetkezett viszonyokat. A „propagandacélok’' elérése végett kisebb-nagyobb határincidensekre, helyi jellegű lövöldözésekre is sor került. A szervezet újabb „profilváltására” november 19-e után került sor. A kormány részéről ekkor került napirendre Kárpátalja fegyveres elfoglalása. Az „Előd” zászlóalj azt a parancsot kapta, hogy a határ mentén húzódó időjárásjelző állomásokat rendelje alá a támadó honvédségnek. A támadás elmaradása után az időjárásjelző szolgálat átalakult „térképhelyesbítő szolgálattá”, feltehetően azért, hogy azt a benyomást keltse, mintha a határvonal apróbb kiigazításával foglalkoznának. Az átszervezést december 10-ig végrehajtották. Az „Előd” zászlóaljat leszerelték, így a térképhelyesbítő szolgálat személyi állományában 158 fő maradt. A szolgálat vezetője Csics György lett. A vezérkari főnök 1939. február 18-i szemléje során az újonnan megszervezett szolgálatról kiderült - melyről a jelentést elküldték a Külügyminisztériumba is, valószínűleg olyan célból, hogy legyen tudomása arról a szervezetről, amely a határon túlra is fejt ki tevékenységet -, hogy.....az osztagok tevékenységet fejtenek ki propagandisztikus célból. Kivétel nélkül a demarkációs vonalon túl lakó bizalmi emberekkel dolgoznak: csak a parancsnoknál van egy pisztoly. Alakulatai:... Tiszaújlak, Feketeardó, Tiszaújhely, Salánk, Munkács, Dercen, Szerednye, Ungvár, Nagygejőc, Nagykapos.”31 Mint láthatjuk, e forrásból a szervezet módszerei a korábbiakhoz képest finomultak. A korábbi szabotázsakciókhoz képest már „csak” beépített emberekkel dolgoztak. A határon előforduló fegyveres incidensek feltehetően azért következtek be, mert a hírszerzés következtében tiltott határátlépésekre is sor került. Ezt tetézte még a csehszlovák-magyar viszony feszült volta és a friss határvonalból eredő kisebb területek hovatartozásának bizonytalansága. 1939. január 6-án, a munkácsi katonai benyomulás alkalmával a figyelem középpontjába kerültek a térképezők.32 A csehszlovák csapatok ellen főleg a helyi rendőrség, csendőrség, valamint a térképezők léptek fel számottevő erőkkel. A harcok során a jelentés készítője szerint a térképezők tisztjei szenvedték a legsúlyosabb veszteségeket.33 Kora délután 30 emberük volt Munkácson és 5 főt vesztettek. A térképezőkkel szemben több ízben merültek fel panaszok. Az egyik ilyen panaszról egy 1939. január 14-i keltezésű dokumentum ad számot, amely közvetve rávilágít a január 6-i munkácsi események okaira, nyolc nappal a történtek után. Ebben az iratban a VI. hadtestparancsnokság (amely Kárpátaljával szemben állomásozott) a vezérkari főnöknek panaszolja, hogy hiába próbálja visszaszorítani a határincidenseket, a térképezők tevékenysége miatt ez nem sikerül. A VI. hadtestparancsnokság utasításait a térképezők nem hajtják végre, ezáltal a határsértések beszüntetésére kiadott parancsok betarthatatlanokká válnak. Ezért a vezérkari főnökségnek azt javasolja, hogy 30 Uo. 31 MOL K 64 83. cs„ 33-a. t, 1939/168. 32 Az ukrán történetírás szerint a január 6-i csehszlovák benyomulás mögött a rongyos gárda tevékenysége áll, ami kiprovokálta a csehszlovák támadást. M.M.Béréin, B.I.ľHpa, I.O.KopoJib: Yeopbcbica ipedeHma Ha 3aKapnammi mw öbomu cnimoim.Mii bíühumu (1918-1939 pp.). YzK/IY, YjKropofl, 1998, 101. p. 33 HL VKF, B/226, 1194. Mikrofilm. 215, 224. f.
