Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
146 Fi lep Tamás Gusztáv Igazságot a felvidéki zsidóságnak! ci'mmel -, amely immár módszeresen - bár kétségtelenül rövid terjedelemben - igyekezett összefoglalni a zsidóságot illető vádakra adható válaszokat. Összeállítói az egyik fő szempontként értelemszerűen a Csehszlovák Köztársaságban a szlovákiai magyar zsidók ellen hivatalos részről emelt kifogásokat ismételték el: „A húszéves megszállás alatt cseh részről állandóan támadások érték a felvidéki zsidóságot azért, hogy nyelvükben, intézményeikben ők ragaszkodnak legjobban magyarságukhoz, hogy ők a legnehezebben elszlovákosftható réteg és most, Szlovenszkónak még a Csehszlovák Köztársaság impériuma alatt maradt területén is a zsidóságnak magyarhű és csehellenes magatartására utalással folyik az antiszemita izgatás és ezzel az indokolással támasztja alá a szlovák kormány az ottani zsidóság elleni intézkedéseit.ns A szöveg emlékeztet Járass beszédére, kiemelve a miniszternek azt az utalását, mely szerint a zsidók közül alig néhányan maradtak hűek a magyarsághoz.* 18 19 Ugyanakkor a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézete A felvidéki magyarság húsz éve című kiadványa azt állította, hogy „a felvidéki zsidóság a magyar nemzeti közösségből kivált”. A kiindulópont e két ellentétes állítás ütköztetése: „Fizikai törvényszerűség, hogy a felvidéki zsidóság ellen ugyanazon időben tanúsított magatartására vonatkozólag úgy a cseh, mint a magyar részről emelt vádak egyszerre nem lehetnek igazak” - olvasható a röpiratban, ahol is a bevezetőt a zsidók nemzethűségének tételes bizonyítása követi.20 Az e kiadványban felsorakoztatott argumentumok közé tartozik az, hogy az 1919-es megszállás idején sok helyütt zsidó tartalékos tisztek szervezték meg az elszámarányra, sem társadalmi helyzetükre, melyet feláldoztak a magyarság védelmében. Akkor és most is: mindig csak magyarok akartak maradni és maradnak. A Felvidék izraelita hitközségei elhatározták, hogy ezt a nyilatkozatukat a magyar közvélemény elé terjesztik és kérik, hogy ne adjon hitelt az ellenük alaptalanul emelt tendenciózus vádaknak. Dr. Fried Sándor, Kincs Izidor Dr. Hercz Ignác, v. nemzeti párti polgármester az ókomáromi izr. hitközség elnöke a kassai izr. hitközség elnöke Munkács 18 Igazságot a felvidéki zsidóságnak! Budapest, 1939, 5. p. 19 Részlet Szirmai Rezső már idézett, Járassál készített beszélgetéséből: Milyen viszonyban volt Csehszlovákiában a zsidósággal?- Közömbös. Néhányan közülök a magyar arcvonalon harcoltak velünk együtt. Ezek magyarok voltak, ezekről nem is akartam tudni azt a pluszt, hogy zsidók. Ezekben később is védelembe vettem a magyar embert... Egyébként a viharos időkben a kivételezetteket mindig igyekeztem megmenteni. Például én vettem le a vonatról Rusznyák és Purjesz professzorokat...- Hogyan van az, hogy ezt a két professzort már többen emlegették itt, azt állítván, hogy ők voltak azok, akik...- (Közbevág.) Végső fokon hozzám tartozott a dolog. Lehet, hogy mások interveniáltak. Legvégső fokon persze rám sem tartozott, hanem Winckelmannra és Veesenmayerra...- Hogyan hatott Önre az életben, ha szenvedni látott valakit?- A szánalom érzését váltotta ki belőlem.- A vért hogyan bírta? Irtózott?- Hát kérem... nem szerettem látni..." (Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek, i. m. 154-155. p.) 20 Igazságot a felvidéki zsidóságnak! I. m. uo.
