Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
A. SAJTI ENIKŐ A SÉRELMI POLITIKÁTÓL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSIG A délvidéki magyarok kisebbségstratégiái (1918-1947) „ Végső soron a történelem, amely messziről indul, és a maga enyhe cikcakkjaival mélyen belenyúlik a jövőbe, egyszerre veti fel az összes régi problémát. ” (Fernand Braudel) Tanulmányomban arra vállalkozom, hogy eddigi kutatásaim alapján’ összefoglaljam, milyen utakat, célokat tűzött maga elé a délvidéki magyarok mindenkori politikai elitje, voltak-e ezzel kapcsolatos belső vitáik, milyen külső és belső politikai környezet formálta kisebbségstratégiai gondolkodásukat, milyen régi, illetve új elemek formálták 1944 után kisebbségi létük lehetőségeit - hogy csak a legfontosabb válaszra váró kérdésekre utaljak. Abból indulok ki, hogy a több mint ötszázezres magyar kisebbség, mint minden kényszer hatására létrejött kisebbség az 1918-1941 közötti időszakban, olyan kényszerpályán mozgott, amelyet önerejéből nem tudott megváltoztatni. A magyaroknak nem csak egyénileg, etnikai csoportként is dönteniük kellett, milyen magatartásformát, kisebbségi stratégiát választanak. A lehetőségek skálája elméletileg meglehetősen széles volt: a magyarországi közvélemény például egyéni és kollektív hősiességet, az új állammal szembeni dacos szembenállást várt el az erőszakkal elszakított területek magyarságától, és valóban sokan választották ezt a magatartásformát. Tízezrek (44 903 fő, az összes Magyarországra menekült 12%-a, az elcsatolt területek magyarságának csaknem 10%-a) hagyták el kényszerűségből a szülőföldjüket, de számos példa volt a hatalommal való távlat nélküli együttműködésre és a beolvadásra is. Etnikai csoportként azonban ezek az utak járhatatlanok voltak. Az irredentizmus, a hungarocentrizmus nyílt vállalása az adott viszonyok között már-már egyenlő lett volna a kollektív öngyilkossággal, ez a magatartás jobb esetben a „feldíszített múlt" álomvilágába zárta .volna őket. Már az „elcsatoltak első nemzedéke” is igyekezett átvezetni a magyarságot a kisebbségi lét kezdetben különösen reménytelen keretei közé azért, hogy egyáltalán jövőjük lehessen, és a trianoni békeszerződés után már Budapest is erre biztatta őket. 1918 és 1922 között komoly belső viták folytak arról, milyen magatartást tanúsítsanak az új államhatalommal szemben. Az „aktivisták" (a politikai szervezkedés hívei) * Kutatásaimat a Napvilág Kiadónál 2004-ben megjelent Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947 c. monográfiámban összegeztem. Jelen tanulmány ennek alapján készült.
