Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
Az „idegháború’’ kezdete 111 pások és rablások jóvátétele ügyében” kell megegyezni, és csak utána lehet tárgyalni egy kisebbségi szerződésről. Pop ezt nem tartotta jó módszernek, már csak azért sem, mert szerinte a magyar kisebbség jogi helyzete Romániában rendezve van, míg a magyarországi románok helyzetéről ez nem mondható el. A kisebbségi szerződésre azért is szükség van - érvelt -, „mert csak ez tudná mindkét oldalon pacifikálni a lelkeket és megteremteni a továbbiakhoz szükséges légkört’’.51 Másnap Pop átnyújtott a magyar félnek egy kisebbségi tervezetet. Ez feltehetően politikai és területi autonómiát adott volna nemcsak az összefüggő tömbben élő Beszterce-Naszód és Máramaros megyei, de a szilágysági, valamint a Kolozs és Maros megyei románságnak is. Valószínű, hogy a magyarországi németekéhez hasonló státus megadása is szerepelt a követelések között.52 Vörnle közölte: „ilyen alapon kevés kilátás van a megegyezésre”.53 Az alapvető véleménykülönbség ellenére szeptember 18-án Popnak és Vörnlének mégis sikerült két kérdésben egyezségre jutnia, éspedig a kolozsvári s a nagyváradi román konzulátusok megnyitása ügyében (Magyarország cserében Brassóban és Aradon nyithatott képviseletet), valamint abban, hogy az észak-erdélyi románok számára - helyzetük végleges rendezéséig - egyfajta provizóriumot hoznak létre.54 A provizórium azt jelentette (volna), hogy megnyitják a román elemi iskolákat, a két „nemzeti” egyház (a görögkeleti és a görög katolikus) szabadon működhet, az észak-erdélyi román püspökök a Felsőház tagjai lesznek, és a románság vezetői közül néhányat kooptálnak a Képviselőházba.55 Időközben folytak a bizottsági tárgyalások is, ahol a szakértők megegyeztek néhány technikai kérdésben, vagy legalábbis közeledtek az álláspontok. Megállapodtak például a vasúti forgalom újraindítását érintő néhány ügyben, így a határátkelőhelyek kijelölésének kérdésében vagy a vám és a posta ügyében, továbbá megegyeztek a leszereltek kérdésében.56 Nem egyeztek meg, de közel jutottak az egyezséghez a határmegállapító bizottság munkája során. Kezdetben igen nagyok voltak az ellentétek: a magyar fél a kataszteri elv alapján kisebb határkiigazításokat hajtott volna végre ésszerűségi okokból, míg a román delegáció kishatárforgalmi egyezmények megkötésével kívánta orvosolni az új határ által előidézett anomáliákat. Végül egy olyan megállapodás közelébe kerültek, amely 80%-ban a kataszteri elv alapján igazította volna ki a határt, Romániát pedig más határszakaszokon kompenzálták volna a viszonylag csekély mértékű újabb területvesztésért.57 A megállapodást azonban a likvidációs tárgyalások október 10-i megszakadása miatt akkor nem véglegesítették, ezt követően pedig elsősorban azért nem került erre sor, mert - megváltozott taktikája részeként - a román fél immár következetesen került minden olyan lépést, amely a Bécsben kihirdetett határok szentesítését jelenthette volna. 51 Vörnle-iratok. Napi jelentés, 1940. szeptember 16., MOL K 63 1940-27/7., 254. cs. 52 Arh. M.A.E., fond 71/ Románia, vol. 507., 166-167. f. 53 Vörnle-iratok. Napi jelentés, 1940. szeptember 17., MOL K 63 1940-27/7., 254. cs. 54 Arh. M.A.E., fond 71/ Ungaria, vol. 100., 4. f 55 A kisebbségi kérdés kiéleződése és a magyar-román viszony megromlása 1940 őszén végül megsemmisítette az észak-erdélyi románság parlamenti képviseletének tervét. 56 Lásd Arh, M.A.E., fond 71/ Románia, vol. 507., 165-177. f. 57 Arh. M.A.E., fond 71/ Románia, vol. 507., 165-177.f. A kataszteri elv következetes érvényesítése mintegy 1000 km2 újabb területveszteséget jelentett volna Romániának. (Arh. M.A.E., fond 71/ Transilvania, vol. 50., 106. f.)
