Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
Az „idegháború” kezdete 105 Megegyezés a döntés végrehajtásáról A második bécsi döntés végrehajtása már Antonescu hatalomra kerülése előtt elkezdődött. Manoilescu külügyminiszter szeptember 3-án biztosította Bárdossy Lászlót, a bukaresti magyar követet, hogy „döntőbírósági határozatról lévén szó, azt rendben végre kell hajtani".13 A román kormány ugyanakkor egy sor diplomáciai javaslattal próbálta enyhíteni a számára váratlanul szigorúnak bizonyult döntés hatásait. Kérte a tengelyhatalmaktól, hogy Észak-Erdélyt ne magyar, hanem német-olasz csapatoknak adják át, továbbá olasz és német konzuli védelmet javasolt a magyar uralom alá került román lakosság számára. Megkísérelte elérni a magyar kormánynál, hogy az átadandó terület kiürítésére és megszállására a döntőbírósági határozat14 második pontjában megszabott 14 napos határidőt ne augusztus 30-ától számítsák, hanem az átadásra vonatkozó konkrét magyar-román megállapodás napjától. A kezdeményezések sikertelenek maradtak.15 1940. szeptember elején Románia még érdekeltnek mutatkozott a Bécsben kihirdetett új magyar-román határ kölcsönösen előnyös módosításában. A már említett találkozón Manoilescu például megjegyezte Bárdossynak, hogy megfelelő területi kompenzáció ellenében esetleg változtatni lehetne a magyar fél számára hátrányos Kolozsvár-Marosvásárhely közötti új határszakaszon, amely elvágta az összeköttetést a Székelyfölddel.16 Csáky István magyar külügyminiszter is bízott abban, miszerint „barátságos megegyezéssel" meg lehet a határ egyes szakaszait változtatni, „különös tekintettel arra, hogy minél több román maradjon odaát és minél több magyar kerüljön vissza”. Szeptember 8-i számjeltávirata szerint a térképtervezete már készen is állt.17 A konkrét magyar elképzelést nem, a románt viszont ismerjük. Eszerint a majdnem színtiszta román lakosságú Naszód vidéke román fennhatóság alatt marad, Kis- Küküllő megye magyar és vegyes lakosságú nyugati része viszont Magyarországhoz kerül.18 Hasonló javaslattal állt elő Bukarestben Gyárfás Elemér, Kis-Küküllő vármegye egykori főispánja, a dél-erdélyi magyarság 1940-1944 közötti vezetője is.19 Pontosan nem tudjuk, miért kerültek le igen gyorsan a napirendről a fenti elképzelések. Feltételezzük, hogy döntő szerepe lehetett ebben a bukaresti hatalomváltásnak: az új vezető, Antonescu tábornok ugyanis Magyarországgal szemben kérlelhetetlen magatartást tanúsított, és kizárta a megegyezés lehetőségét minden olyan kérdésben, amely az „ősellenségnek” tekintett szomszéd ország számára is előnyös lehetett. A döntőbírósági határozat második pontjának értelmében felállítottak egy magyar-román katonai bizottságot. A szeptember 1-től 15-ig tartó tárgyalások20 célja a fenti pa-13 L. Balogh: A magyar-román kapcsolatok... 11. melléklet, 390. p. 14 Magyar nyelvű szövegét lásd uo. 10. sz. melléklet, 388-390. p. 15 Arh. M.A.E., fond 71/ Transilvania, vol. 370., 21-22. f. 16 L. Balogh: A magyar-román kapcsolatok... 11. melléklet, 390. p. 17 Csáky István számjeltávirata, 1940. szeptember 8. MOL K 63 1940-27/7-2., 254. cs. 18 Arh. M.A.E., fond 71/ Transilvania, vol. 51., f. 169-172.; Bárdossy számjel-telefonsürgönye, 1940. szeptember. 4. MOL K 63 1940-27/7-2., 254. cs. 19 Arh. M.A.E., fond 71/ Transilvania, vol. 51., f. 168.; Arh. M.A.E., fond 71/ Transilvania, vol. 50., f. 215-217. 20 Terjedelmes monográfiájában, amely főleg a munkásmozgalmi szempontokra helyezte a hangsúlyt, e tárgyalásokról Csatári Dániel csupán annyit frt, hogy „a szeptember elsején összeülő, a kiürítés és megszállás rendjét megállapító katonai vegyes bizottság szeptember 6-ig minden lényeges kérdésben megegyezett”. Csatári Dániel: Forgószélben (Magyar-román viszony 1940-1945). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968, 35. p.
