Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
104 L. Balogh Béni szág, szeptember 2-át követően pedig II. Károly király és rendszere ellen irányultak.9 Az országban hatalmi harc robbant ki, melynek eredményeként a Berlin által támogatott Ion Antonescu tábornok miniszterelnök lett, Károly pedig szeptember 6-án lemondott, majd másnap elhagyta az országot. Szeptember 14-én kikiáltották a „nemzeti-legionárius” államot; Antonescu a fasiszta Vasgárdával, azaz a „légionáriusokkal" alakftott kormányt, és teljhatalmú „államvezető" lett. Antonescu hatalomra kerülésével egyrészt az állami politika szintjére emelték az antiszemitizmust, és féktelen vasgárdista terror vette kezdetét,10 másrészt viszont véget vetettek a polgárháborúval fenyegető anarchiának, amely a megkisebbedett Románia teljes szétesésének a kockázatát is magában hordozta. Külpolitikai programjában 1940. szeptember elején Antonescu a Németországgal való legszorosabb együttműködést hirdette, vállalva - a román állam fennmaradása érdekében - a második bécsi döntés végrehajtását, a román közigazgatás és a hadsereg kivonását az átadandó Észak-Erdélyből. (Hosszabb távon azonban sosem mondott le a bécsi döntés revíziójáról.) Vele szemben az ellenzéki, angolbarát luliu Maniu, az egyik legnépszerűbb és legtekintélyesebb román politikus, augusztus végén és közvetlenül a bécsi döntést követő napokban, a területátadással szembeszegülő nemzeti ellenállás híve volt, s hajlandó lett volna a körvonalazódó erdélyi fegyveres mozgalom élére állni.11 Megválaszolásra vár még a kérdés; miért tett le Maniu az ellenállás gondolatáról már szeptember elején, teljesen visszavonulva a nyilvánosság elől, átmenekítve vagyonát és családját Észak-Erdélyből Romániába, még a honvédség bevonulásának kezdete előtt?12 9 Uo. 304-307. p. 10 Antonescu mintegy öt hónapig kormányzott együtt a Vasgárdával. A köztük lévő, egyre növekvő ellentétek az 1941. január 20-án kirobbant vasgárdista lázadásban csúcsosodtak ki, amelyet Antonescu - Berlin jóváhagyásával - néhány nap múlva levert. Romániában februártól hivatalosan is megszűnt a légionárius állam, helyét Antonescu tábornok katonai diktatúrája vette át. Minderről magyarul Szász Zoltán: A románok története. Budapest, Bereményi Könyvkiadó, é. n., 150-155. p. 11 Korabeli román titkosszolgálati jelentés szerint Maniu szeptember 1-jén üzenetet küldött a bukaresti brit követnek, miszerint „akármi is lesz a helyzet, a magyaroknak egy talpalatnyi föld sem lesz átadva Erdélyből, az ellenállás időben elő van készítve”. Arhivele Nationale Istorice Centrale (Nemzeti Történelmi Központi Levéltár, Bukarest. A továbbiakban: Arh. N.I.C.), fond Preçedintia Consiliului de Miniçtri, Cabinet militar Ion Antonescu (a továbbiakban: fond PCM, Cab. Mil. I. Ant.), dós. 117/1940., f. 231. Valériu Pop visszaemlékezései szerint Maniu kiadta a parancsot az ellenállásra, és a lakosság felfegyverzését szorgalmazta. Grigore Popa egyetemi tanár szeptember elejére meg is szervezett egy 4000 emberből álló, puskákkal és gépfegyverekkel felszerelt csapatot, amelyhez a kiürítési parancsot megtagadó katonai alakulatoknak kellett volna csatlakozniuk. Lásd Pop, Valériu: Amintiri politice 1936-1945. [Politikai emlékek 1936-1945.] Bucure§ti, 1999, Editura Vestala, 106. p. Manin szervezkedésére vonatkozó magyar értesülések: Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936-1945. V. kötet (a továbbiakban: DIMK, V. kötet). Összeállította Juhász Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 337. sz. irat és a 340. sz. irat 1. sz. melléklete. 12 A kérdésre az általunk ismert és eddig megjelent, román nyelvű Maniu-monográfiák sem adnak választ. (Stan, Apostol: luliu Maniu. Biografia unui mare román, [luliu Maniu. Egy nagy román életrajza.] Bucureçti, 1997, Editura Saeculum I. 0.; Scurtu, loan: luliu Maniu. Activitatea politics, [luliu Maniu. A politikai tevékenysége.] Bucureçti, Editura Enciclopedicá, 1995, Editura Enciclopedicá.) Egy szeptember 3-i román titkosszolgálati jelentés szerint Maniu az ellenállás kirobbantása előtt Antonescu támogatását is szerette volna megszerezni. (Arh. N.I.C., fond PCM, Cab. Mil. I. Ant., dós. 117/1940., f. 218.) Ha ez az értesülés igaz, akkor Antonescu feltételezhető ellenzése is hozzájárulhatott Maniu szándékának megváltozásához. Maniu azonban ettől függetlenül is arra a következtetésre juthatott, hogy kalandor tervével - amelyet az angol titkosszolgálat is támogatott - kockára teszi országa létét.
