Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
90 Péntek János 2. Az egyetem a „magyar vonal" létével elintézettnek tekinti a magyar nyelv ügyét, egyébként ignorálja: nem ismeri el választható idegen nyelvként, nem szerepel például az egyetem „alkalmazott nyelvészeti szakának” nyelvválasztékában (fordítás, tolmácsolás). Kissé hasonlít ez ahhoz, ahogy 1990 előtt minden nyelvet társítani lehetett bármelyikkel a szakválasztékban, kivéve a magyart a románnal, ill. a románt a magyarral. Ez ma már lehetséges. Etnikai vagy nyelvi tagozat? A három „vonal", a román, a magyar és a német, elvileg az oktatás alapnyelve szerint különül el. A valóságban mégsem mindig egyértelmű, hogy például a magyar „vonal” magyar vagy magyar nyelvű, azaz etnikai vagy nyelvi részleg. 1993-tól az akkori vezető magyar oktatók jelentős vívmányaként a minisztérium elismerte az önálló beiskolázási keret jogosultságát, ezt azonban nem nyelviként jelölte meg, ahogy mi kértük, hanem etnikaiként, mintegy a kisebbségi etnikumokhoz tartozó fiatalok pozitív diszkriminációjaként, és azóta is így jelenik meg a következő tanévre: az adott szakon ennyi és ennyi finanszírozott helyet biztosítanak a magyar, a német, ill. a roma etnikumúaknak. Mi folyamatosan tiltakoztunk emiatt, mert miközben a tannyelvre vonatkozó igényeinket a minisztérium tette etnikaivá, bennünket vádoltak azzal, hogy etnikai elkülönülésre törekszünk az önálló karokkal, az önálló egyetemmel stb. Azóta folyamatosan keveredik az etnikai és a nyelvi szempont: az „etnikai" helyeknek van vonzásuk, hiszen az állam finanszírozza jelentős részüket, és az anyagi érdekeltség függvényében még a lenézett kisebbségi identitást is vállalják olyanok is, akiknek esetleg semmi közük az illető kisebbségi csoporthoz. A romák esetében egyébként sem merül föl az anyanyelv mint egyetemi tannyelv, a német esetében a német identitás illuzórikus, a magyart pedig mindkét vonatkozásban manipulálni lehet. Például a jogon a magyar „vonal" etnikai: elfogadják ajelölt önmeghatározását, a nyelvtudást nem vizsgálják, az oktatás román nyelven folyik, a magyar ilyen értelemben felesleges. A képzésnek itt is magyar nyelvűnek kellene lennie, ill. lényeges román nyelvi kiegészítéssel és román nyelvvizsgával kétnyelvűnek. Kívánatos volna, ha leendő ügyfeleikkel anyanyelvükön beszélnének, nem beszélve arról, hogy az alkotmány új változata lehetővé teszi az anyanyelv-használatot az igazságszolgáltatásban. Ki kivel fog ott magyarul beszélni? A látszat ellenére a jogon gyakorlatilag csak egynyelvű oktatás folyik, román nyelven, a magyar nyelvű oktatást román kiegészítő képzéssel ma a legtöbb magyar vezető is elképzelhetetlennek tartja, noha nem túlsá
