Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Kusza nyelvi „vonalak” a kolozsvári egyetemen 91 gosan távoli a Bolyai Egyetem példája: az ott végzett jogászok egy életen át megállták a helyüket a román igazságszolgáltatásban. Nagyon sok szakon nincs felvételi, csak az érettségi és a gimnáziumi pontszámok döntenek: ezeken a szakokon senki nem ellenőrzi az egyes tagozatokra bejutók nyelvtudását. Noha felajánlottuk, továbbra sem történik meg a bejutott első évesek nyelvi kompetenciájának a felmérése, pedig alapvető fontosságú volna. Ma a jogon kívül is 50 román anyanyelvű hallgatója van a magyar „vonalnak". Ha ők megfelelő szinten tudnak magyarul, ez nagy nyeresége a magyar nyelvű képzésnek, ha azonban csupán anyagi számításból éltek a magyar etnikai vonalnak szánt pozitív diszkriminációval, és a továbbiakban román nyelven tanulnak, és vizsgáznak, akkor eljuthatunk mi is a pozitív roma diszkrimináció szintjére, hogy ti. a magyar „vonal” jelentős részében román nyelven folyik majd az oktatás. Veszélyes és ellenőrizetlen precedens az, ami most történik. Vernakuláris nyelvek tagozatai? Elvileg három vernakuláris nyelvre épül az egyetem három „vonala", a három „hagyományos erdélyi nyelvre", amint az előttem szóló Nagy László rektorhelyettes ezt megnevezte. A gond azonban az, hogy más a hagyomány, és más a mai erdélyi nyelvi valóság. A német már nem vernakuláris Kolozsváron, Erdélyben sem: idegen nyelvi „vonal”, lehetne ilyen az angol is, a francia is. Be kellene látni, hogy a múltbeli nyelvi helyzetre hivatkozva a „német vonal” az egyetem nemzetközi kapcsolatait és a német érdekeltségeket szolgálja, egyébként elismerésre érdemes módon. A németen emiatt román és magyar anyanyelvű hallgatók tanulnak két vagy három nyelven. A román elsősorban vernakuláris, de kiemelt státusú államnyelv, hivatalos nyelv is. Az egyetem hivatalainak kizárólagos román nyelvűsége ebből ered, de a fölény és az egyoldalúság is a magyarnak mint környezeti nyelvnek az elutasításában. A román „vonalon” egynyelvű oktatás folyik. A magyar csak vernakuláris, alacsony presztízzsel, amelynek sem az egyetemi múltját nem ismerik, sem szellemi és tudományos értékét, az oktatás ezen a „vonalon” többnyire kétnyelvű. A három oktatási alapnyelv fentebb vázolt státusbeli eltérése következtében az oktatási „vonalak" nem lehetnek párhuzamosak, mellérendeltek. A viszonyok ennél jóval kuszábbak, és óhatatlanul hierarchiába rendeződnek. Az ebből eredő problémák sokfélék, sok tekintetben kiszámíthatatlanok. Egy példa a sok közül: elvégzi egy magyar anyanyelvű, de román gimnáziumban érettségizett hallgató a történelmet a német tagozaton, tanár lesz Sepsiszentgyörgyön, magyar iskolában. Botrányos helyzet alakul ki, hiszen nem
