Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
72 Hozzászólások Csibi Magor: Az egynyelvű magyar oktatás kényszerpálya elé állítana Az egyik oktatónk nagyon jól fogalmazta meg, hogy a román és a magyar tanulmányi vonalak nagyon kényelmes szimbiózisban élnek. A románok mindig azt tudják mondani, amikor képtelenek adminisztrálni a pénzügyi forrásaikat, vagy képtelenek megfelelően menedzselni a kart, hogy a magyar vonalak elszívják tőlük a pénzt. Viszont a magyar vonalak, hogyha képtelenek, hogy innovatívak legyenek, akkor mindig azt tudjuk mondani, hogy bizony, mert a románoktól nem kapunk elég pénzt. Úgy érzem, hogy a kétnyelvű oktatás elég nehéz, mivel mindig fogunk kibúvókat találni, hogy miért nem tudjuk megvalósítani. Viszont az egynyelvű magyar oktatás, az egy olyan kényszerpálya elé állítana, amiben kénytelenek volnánk bebizonyítani, hogy mi igenis képesek vagyunk egy kart létrehozni, képesek vagyunk önálló magyar oktatást létrehozni. Csak itt tevődik fel egy nagyon-nagyon kritikus kérdés, hogy mi van, hogyha nem vagyunk képesek egy önálló, jó minőségű felsőoktatási intézményt létrehozni és az autonómiánkat megtartani? A tanár úr kérdésére válaszként pedig azt mondanám, nekem mint diáknak, pontosan ugyanaz a magyar vagy a román nyelv. Tehát én négy évvel a kolozsvári tanulmányok után, végre én is eljutottam oda, hogy románul és magyarul is egyformán tudok gondolkozni.
