Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
Hozzászólások Sándor Anna: A magyar szülők elégedetlenek a szlovák nyelv oktatásával 69 Régóta evidens, hogy az államnyelv ismerete fontos a kisebbség számára. Fontos azért is, mert amikor a szülőket megkérdezzük, hogy miért ľratják a gyermeküket az államnyelvi iskolába - nálunk Szlovákiában, és azt hiszem, Erdélyben is -, azzal érvelnek, hogy azért, hogy tanuljon meg jól szlovákul, vagy tanuljon meg jól románul. Tehát ezt a szempontot fontosnak tartja a szülő. Mármost ha a szülők fontosnak tartják, ebből arra következtethetünk, hogy elégedetlenek a szlovák nyelv oktatásával és valóban, ez nem csak a szlovákok részéről hangzik el, de mi is mondjuk, hogy a szlovák nyelvi ismeretek bizony nincsenek olyan szinten, hogy azzal a felsőoktatásban részt vehessen a fiatal. Tehát ha mi kidolgoznánk a szlovák nyelv oktatásának a módszertani s egyéb összefüggéseit, és magasabb szintre emelnénk a szlovák nyelv oktatását, ezzel mintegy kifoghatnánk a szelet a vitorlájukból azoknak, akik úgy gondolják, hogy azért íratják a gyereket szlovák iskolába, mert meg kell, hogy tanuljon jól szlovákul. Fontos, amit Kontra Miklós idézett az előadásában Ipóth Barnabás volt igazgatótól, hogy milyen fontos a szlovák nyelv ismerete. Csak azt is hozzá kell fűznöm, hogy mint szülő, akinek mind a két lánya odajárt abba a gimnáziumba, ahol ő volt igazgató, a szlovák nyelv oktatásáért nagyon keveset tettek. Mert az én két lányom, aki a Nyitra vidékről származott, ott felejtett el tulajdonképpen szlovákul. Vagy legalábbis újra, amikor egyetemre kerültek, föl kellett eleveníteniük az ismereteiket. Nekünk a szlovák nyelv idegen nyelv, de hogyha ezt a többségiek előtt így nevezzük, az számukra irritáló. Valóban nem olyan idegen nyelv, mint az angol vagy a francia vagy a többi nyelv, hiszen már az utcán, vagy a feliratokat nézegetve, találkozhatunk a szlovák nyelvvel. Tehát második nyelvünk, valóban, vagy másodnyelvünk, semmiképp nem idegen nyelv. Ebből kellene a módszertani kézikönyveknek is kiindulnia. A kétnyelvűséggel kapcsolatos attitűdök kapcsán megemlítem, hogy bennünk is van hiba, tehát nyelvészekben, mert általában ezeket a kétnyelvűségről szóló ismereteket a laikus közvéleményhez ritkán juttatjuk el, vagy legalábbis nem olyan gyakran, ahogyan kellene. Ehhez még hozzátenném azt, hogy a szlovák szociolingvisztika - ami a magyarhoz képest jócskán gyerekcipőben jár-, ez ügyben nem tesz semmit. Már pedig ha mi mondjuk el, mint magyarok, a kétnyelvűség fontosságát, biztos, hogy nincs olyan hatása, mintha egy szlovák nyelvész mondaná el ugyanezt a szlovák többség számára.
