Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

II. Kitekintés

Hozzászólások 67

Csernicskó István:

Kaptunk a látogatóbizottságtól egy jó tanácsot

Nemcsak Romániában az a helyzet, hogy nincs állami nyelvű oktatás, hanem ugyanez van Szlovákiában, ugyanez van Ukrajnában is. És ugye elhangzott, hogy kezünkbe kell venni az irányítást és meg kell próbálni tenni ebben az ügyben. Péntek János említette, hogy nem olyan egyszerű ez, hiszen az állam nem véletlenül nem tanítja meg nekünk az államnyelvet, hanem ennek nyilván oka van. Tehát nem adja ki azt olyan egyszerűen a kezéből. Próbálkozunk, például nem kis társadalmi nyomásra sikerült elérnünk többek között azt, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemen magyar iskolák végzősei számára ukrán szakot indítottak. Olyan pedagógusokat akarnak ott képezni, akik majd a magyar iskolákban tanítják az államnyelvet. Igen ám, csak második éve működik ez a képzés, most kezdődött el a második tanév, megnéztem, hogy mit csinálnak ott a diákokkal. Ugyanazokat az órákat látogatják, mint azok, akik ukrán iskolából érkezett ukrán szakosok, akik majd az ukrán iskolában fognak tanítani. Tehát névleg csinált az Ungvári Egyetem ilyen képzést, de a gyakorlatban ez nem változtatott semmin.

A beregszászi főiskolán idén szeptember 1-jén, ukrán-magyar szakos képzést is indítottunk. De amikor a képzés állami engedélyeztetése zajlott, akkor bizony azt javasolta nekünk a látogatóbizottság, hogy ne nagyon hangoztassuk azt, hogy mi másképp akarjuk majd csinálni a képzést, mint ahogyan ezt az állami intézményekben teszik azok számára, akik egyébként ukrán iskolákban, ukrán anyanyelvűeknek fognak ukránul oktatni. Tehát az volt a jó tanács, a segítő tanács, hogy ne nagyon hangoztassuk azt, hogy mi nem egészen úgy fogjuk ezeket a diákokat tanítani, hogy ők se úgy tanítsák majd a magyarokat ukránra, mintha ukránok lennének.

Még egy dolog: próbáljuk azzal is a kezünkbe venni a dolgot, hogy próbáltak a kollégáink tankönyveket, szótárakat készíteni. Az egyik kolléganőnk megírta a második osztályos ukrán nyelv tankönyvet, 1998-ban. Most 2004 van, az Oktatási Minisztériumban kb. a tizedik lektor nézi át a kéziratot, és mindegyik azzal adja vissza, hogy túl egyszerű. Miért nem a grammatikaoktatással kezdi, és miért akarja a gyereket előbb megtanítani beszélni? Hiszen minden ukrán állampolgár tud beszélni ukránul. Úgyhogy amikor ilyen a hozzáállás, akkor nem olyan egyszerű ám azt mondani, hogy megtesszük a magunkét.