Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
Hozzászólások Péntek János: Bezárkózás, nyelvóra és tanóra, a román tanítása Székelyföldön Elsősorban Kontra Miklós előadásához szeretnék hozzászólni. Szándékosan is provokatív volt az előadás, ezt jelezte, de mindig szándéktalanul is provokatív egy előadás, tehát van mögötte olyasmi is, ami bizonyára a szerzőnek nem volt szándéka, és a nyelvvel meg mindannyian úgy vagyunk, hogy nagyon egyértelműen szeretnénk elmondani a véleményünket. Utólag kiderül, hogy azért nagyon gyakran félreérthető az, amit mondunk. Az első dolog és a legfontosabb: azt szeretném, hogy ha ezzel amit én most mondok, valamennyire ennek a konferenciának a hangulatát oldanám, kicsit a lelki nyugalmunkat helyreállítanám. Ez a bezárkózás önvádjához kapcsolódik, ami eléggé egybecseng a többségieknek a szeparatizmus vádjával. Mi ezt folyamatosan halljuk, a szeparatizmus vádját, akkor, amikor anyanyelvi oktatásról van szó. Én magam valamikor ’90 februárjában az akkori legnagyobb példányszámú bukaresti román napilapban érveltem először ez ellen a vád ellen. Azóta folyamatosan érvelek egyetemi vitákban, és abban a vitában is, amit pesti szociológusoknak a szövegére írtam kéthárom évvel ezelőtt.1 A bezárkózás mint önvád, vagy ha önvizsgálat, akkor rendben van - és gondolom, hogy Miklós erre gondolt elsősorban -, hogy ebből a szempontból legyen bennünk mindig valamiféle önvizsgálat, hogy ne zárkózzunk be úgy, hogy az a hátrányunkra legyen. Mert egyébként a többnyire egynyelvű többségiek a kétnyelvű kisebbséget vádolják bezárkózással. Na most ebben van egy fonákság. Ezt azért mondom, mert a magyar nyelvű, az anyanyelvű oktatás egyetemen, sőt az általános oktatásban is - legalábbis Erdélyben - a magyar nyelvű oktatás kétnyelvű oktatás. A román nyelvű oktatás szinte mindig egynyelvű oktatás, hogyha az idegen nyelvek oktatását nem nézzük. A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemnek a magyar orvosképzése kétnyelvű orvosképzés. A kolozsvári egyetemnek az orvosképzése egynyelvű orvosképzés román nyelven. Egy másik dolog: módszertanilag nagyon fontosnak tartom a nyelvóra és a tanóra különválasztását, és hogy ezzel nem szabad visszaélni semmiképpen a kétnyelvű oktatással kapcsolatos terveinkben. Arra nagyon kell vigyázni, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy tanórákat használunk fel nyelvoktatási célra, a szaktárgynak az oktatása szenved esetleg kárt, azzal a feltételezett elképzeléssel, hogy mondjuk ezen a matematika- vagy földrajzórán most milyen kiválóan tanítjuk a román nyelvet, pe-1 Péntek János. 2001. A kisebbségi identitás dinamikája - más megközelítésben. Kisebbségkutatás 10: 15-20.
